Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 73 Most Jules Cambon aláírásával újabb démarche érkezett, amely szerint a nagy entente a kis entente kénykedvére bízza az országot, ha Károly királyt nem fosztjuk meg a tróntól. Jugoszlávia bármely percben megindítja a harcot, Csehország is fegyverbe állított 250.000 embert. A veszély komoly. Arra nem is gondolhatunk, hogy üres fenyegetésró'l volna szó. Magyarország a végpusztulás szélére jutott. El kellene hárítani a veszélyt. Fouchet francia követet megkérte a kormány, hogy a kis entente-ot tartsa vissza a támadástól, mert a magyar kormány komolyan szándékozik a nagy-entente akaratát teljesíteni. Két megoldás lehetséges: vagy lemond a király, s akkor a mostani kormány maradhat és úgy intézheti a dolgokat, hogy a trónt esetleg megmenti Ottó trónörökösnek; vagy nem mond le a király, s akkor előáll a detronizálás szüksége. A mostani kormány nem vállalkozik a detronizálás javaslatának benyújtására, tehát lemond. Következik Nagyatádi Szabó táborából egy kormány, amely a detronizálást megcsinálja, de egyúttal balfelé viszi az országot. Ez a balfelé fordulás esetleg újra a fölforduláshoz vezet. Az ország és a dinasztia érdekében volna, ha a király lemondana. A kormány már megszerkesztette a lemondó okiratot s Kánya Kálmán és Csáky Imrével elküldötte a királyhoz. A király ezeket a megbízottakat nem fogadta. Rakovszky István azt tanácsolja a királynak, hogy ne mondjon le. A király nem is akar lemondani. Gratz Gusztáv a kormány intenciói szerint cselekszik. Fölkéri a kormány a prímást, hogy menjen a királyhoz s magyarázza meg a helyzetet, bírja rá a királyt a lemondásra. A prímás kijelenti, hogy mint a kormány megbízottja nem mehet a királyhoz, nem is vállalhat olyan megízást, hogy a királyt a lemondásra rábeszélje. Szívesen elutazik azonban a királyhoz, hogy a való helyzetet föltárja és őt megkérje, hogy a kormány valamely tagját — magát a miniszterelnököt fogadja. Ha a király óhajtja, a kormányelnök hajlandó a prímás jelenlétében a királlyal beszélni. A király helytelenül van informálva a kormányról, amely neki nem ellensége, hanem a viszonyok kényszerítő hatása alatt cselekszik. A prímás ilyen célú közbenjárásra vállalkozik s kész már a mai nap este elutazni. Apponyi Albert grófot meglátogatja a prímás, aki helyesli a prímás útját. Apponyi a király lemondását az esetre tartja helyesnek, ha a trón fiának biztosítva van. Különben jobbnak tartja a detronizálást, amelynek úgy sincs joghatálya. Apponyi megbeszélte a dolgot híveivel s Gratz számára levelet is írt. Ernszt és Túri képviselők tanácskoztak a prímással elutazása előtt. A nuncius figyelmezteti a prímást, hogy a király lemondása céljából ne exponálja magát, ami teljesen egyezik a prímás felfogásával. A nuncius szerint a nagy-entente-tól és Romániától nincs mit tartanunk. Ezt a magyar kormány is tudja, de Jugoszlávia és Csehszlovákia elegendő az ország tönkretételére. A magyar kormány a pápát is megkéri intercession a nagyentente-nál, hogy a kis-entente fegyveres beavatkozását ne engedje meg. Hazánk történelmének egyik legszomorúbb fejezetéhez érkeztünk. Ritkán utazott prímás oly súlyos föladattal, mint a mostani. Kibámészkodom a csillagos éjszakába. Hidegen és fényesen ragyognak az ég mécsesei. A fölöttünk trónoló Mindenható virraszt. Ránk figyel és a tihanyi apátság nagy foglyáról, IV. Károly királyról és a fogoly Magyarországról nem fog megfeledkezni. Végül is az igazság győzni fog. Éjjel elhaladunk a hű dunántúli nép falvai és városai mellett. Reggelre a Balaton magyar vize köszönt majd. A tihanyi tündér kiemelkedik majd a vízből s üdvözli az ódon apátságot. Vájjon gyászt vagy örömöt hirdet-e az arca. Talán már holnap este visszautazunk. Talán hosszabb ideig maradunk, ha a király vagy a viszonyok a prímás maradását óhajtják. Ezt kérte Bethlen miniszterelnök is, aki a prímást Bánffy külügyminiszter társaságában még elutazás előtt meglátogatta. Kánya Kálmán és Csáky Imre Tihanyban várnak a prímásra. Okt. 28. péntek Reggel 6 órakor Alsóörsön ébredtem, ahol a különvonat vesztegelt. A mint lassan világosodott és tisztult a horizont, föltűnt a magyar tenger, a Balaton mint végtelen víz, amelyből a túlsó oldalon emelkedik a látóhatár íve. Amint a vonat Füred felé indult, kibontakozott a tihanyi apátság. Aszófőre érkeztünk. Az államodról ö Eminenciája, Soós tábornok, Csáky Imre és egy csendőr kocsin mentek föl Tihanyba, én előbb Aszófőt megtekintettem, azután vagy egy órával később autón mentem Tihanyba. Négyszeres katonai őrségen kellett áthaladni. Az apátság udvarán egy szakasz katonaság. Benn a kolostorban vagy 3 teremre való katonaság. Rengeteg tiszt. Köztük három entente-tiszt, egy francia, olasz és angol. Siménfalvy Tihamér ezredes a parancsnok, aki Komáromban a királyi csapatok fogságába esett, de később a csatavesztés után visszakapta szabadságát s átvette a visszapártoló
