Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
hács. Csakhogy itt meg probléma volt a testvérprovinciával való megegyezés. Ez a terv is kútba esett. Szentendrével kétszer is próbálkoztak. Szentendre polgármestere nagyon ragaszkodott letelepedésünkhöz. E célra már a telket is kijelölte. Arisztid atyának nagyon tetszett a gondolat. Helyzetét tekintve Esztergomhoz hasonlította. Turisztika, balneológia, csónakázás, cserkészet, s a fővároshoz való közelség szempontjából előnyei azonosak. Arisztid atya Esztergom elé helyezte. Viktor atyának dédelgetett terve volt a Kaposvárott való letelepedés és esetleg gimnázium létesítése. Nekik azonban már kész tervük volt. Salgótarjánt már egészségtelen levegőjére való hivatkozással is könnyű volt visszautasítani. Sárbogárd és Újdombóvár pedig éppen csak szóba jöttek. Végül is Arisztid atya győzte meg Viktor atyát, hogy Esztergomra kell elsősorban gondolniuk, mert itt az objektív feltételek az elinduláshoz biztosítottak. A kétemeletes házban három atya lakott. Turisztikailag elsőrendű. Tiszta levegő, gyönyörű panoráma, történelmi múlt, kulturált miliő. A fővárosi szülők örömmel viszik gyermekeiket az egészségtelen helyről a festői környezetbe. Esztergom közel van a fővároshoz, ugyanakkor kívül esik a nagyvároson. A rendi közvélemény ellene volt a gimnáziumnak. Ez részben érthető is. Kevesen voltunk. A legjobb fiatal erőket köti le. Újabb terjeszkedésünket lehetetlenné teszi. Hazánk a gazdasági világválság kellős közepén volt. Míg a többi tanítórend birtokkal rendelkezik, mi ilyenre nem számíthattunk. Rendházaink is meglehetősen szegények. Ez szembetűnő, ha összehasonlítjuk a Kapisztrán Provincia kolostoraival. Kivétel Budapest, amely bérházzal, úgynevezett „Bazárral” rendelkezett, de ennek meg átépítését tervezték. A most áttelepült studiumházak áttelepítését, a kierikátok beruházását is Budapest fizette. A persely 50 %-ára pedig az Actio Catholica tartott igényt. Egyesek a rendi szellem elvilágiasodását, sőt a provincia tönkretevőjét, megrontóját látták a gimnáziumban. így ne csodálkozzunk, hogy csak kevesen lelkesedtek érte. Ezek azonban fáradhatatlanok voltak. Viktor atya a saját gimnáziumban a több hivatás forrását és ápolását látta, remélte. Még nem tudhatta, hogy ebben rövid távon csalódik. Hisz csak egy-két ferences hivatás született. Öreg napjaiban, 70 éves korától itt Esztergomban vigasztalódhatott, mert tapasztalhatta imáinak eredményét: hisz minden évben 10-12 fiatal indult az Úr szőlőjébe. Megválasztása után újságíróknak nyilatkozott arról a tervéről, hogy minél több idegen nyelvet beszélő ferencest akar maga körül látni. Ezért eltökélt szándéka a fiatalok külföldi egyetemre küldése. Ezt az ígéretét be is váltotta. Provinciánk anyagi áldozatokat sem kímélve élen járt e tekintetbfen. E nemes áldozatvállalást a külföldiek is megcsodálták. Végül, ha nehezen is ment, a káptalani gyűlésen a házfőnököknek több mint a fele megszavazta az esztergomi gimnázium létrehozását. Utána kezdődik a kilihcselés az illetékeseknél. Klebelsberg kultuszminisztert a vádak tömkelegé érte. Vádolják, hogy több mint 2400 tanyasi és egyéb iskola létesítésével túlköltekezett. Továbbá túl sokat áldozott az egyházi iskolák támogatására. így Viktor atya eléggé szerencsétlen időben kereste fel a minisztert, aki az iskolavárosban, Esztergomban nem látja szükségesnek ferences gimnázium létrehozását. Utal a szomszédos bencés gimnáziumra, a bencés prímásra, főapátra, tanárokra, akik most már tiltakoznak és kellemetlenkednek. Ez érthető is, hisz kenyerüket féltik a kis városban. Érveik között 29
