Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
II. Tanáraink
Kálmán Péter III. B. Fr. Toman Ferenc Peregrin OFM (1919-1992) Volt egy cella a klauzűrában, amelynek ajtaja mindig nyitva állt, ahova mindig be lehetett térni. Peregrin testvér szobája volt ez, melyet szüntelenül látogattak hajdani és mostani diákok, öregek és fiatalok egyaránt. Jöttek hozzá, mert belőle végtelen nagy egyszerűség, őszinteség, derű áradt. Alakját talán Juniperuszhoz, Szent Ferenc egyik első követőjéhez tudnám hasonlítani. Ő, aki sokszor viccelte meg társait, a köréje gyülteket, de az imádságban, adakozásban mindig az élen járt. Peregrin testvérre is ezek a karizmák voltak jellemzőek. Szinte mindig nevetett, de ha észrevette, hogy valaki gondokkal küzd, ő rögtön odament hozzá, és erőt öntött belé. Tudott szólni a diák, a munkás nyelvén, és segítette azokat, akik jöttek hozzá. Amelyik diák belépett szobájába, onnan — a már szinte legendás — két almával tért vissza. „Az egyiket azért kapod, hogy pap legyél, a másikat pedig, hogy barát!” Számomra a ferences lelkiség megtestesítője volt. Halála előtt Izajás könyvéből a szenvedő Messiás szavaival imádkozott, így egyesítve kínjait, életét Krisztussal. Értünk, fiatalokért ajánlotta fel minden szenvedését, mert „Ti vagytok a jövő!” — mondotta. Emlékét őrizzük kegyelettel! 98
