Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

II. Tanáraink

Dr. Prokopp Mária

Hitünk legfőbb igazságainak festője

Dr. Kákonyi Asztrik ferences áldozópap és festőművész 1990 Mindenszentek ünnepén fejezte be e világi küldetését. A szerető mennyei Atya kiemelte a küzdő egyház tagjainak sorából Szent Ferenc e hűséges, angyali lelkű magyar fiát, hogy ezentúl színről színre látva, folytassa Isten dicsőítését a Nyolc boldogság végtelen örömében.

Asztrik atya 1923-ban az Imre nevet kapta a keresztségben. A kalocsai szülők Szent Imre példáját állították hatodik gyermekük elé. Tudatosan követte is Szent Imre imádsá- gos lelkületét, következetes tisztaságát és engedelmességét. Emellé választotta Szent Ferenc evangéliumi szegénységét és hithirdetői buzgósá- gát.

A fiatal szőlővessző fejlődését Isten kegyelme a mélyen hívő családban és a jezsuiták kalocsai gimnáziumában biztosította. A fiatalember érettségi után építészmérnöknek készül a budapesti egyetemen. 1945-ben hallja meg a hívást, hogy Szent Ferenc rendjében osztatlanul Istennek szentelje életét. Még teológus hallgató, amikor 1950-ben a kommunista diktatúra bezárja a Rend kapuit. Nagy próbatételek következnek, melyeket betegség súlyosbít. 1951 pappászentelésének éve. Imre - Asztrik mélyen átéli Isten szeretetének nagyságát, aki őt az Eukarisztia szent titkának részesévé, munkatársává tette: Krisztus áldozatát mutathatja be az Atyának a Szentlélek közreműködésével. Ez az átélés naponta fokozódott, egészen haláláig. Az Eukarisztia boldogsága tette angyali lelkületűvé, sugárzóvá és élő áldozattá. Istentől kapott tehetségét teljesen Isten dicsőítésének és az igehirdetésnek a szolgálatába állította. Nem végzett képzőművészeti akadémiát, mint nővére Konstantina, kalocsai iskolanővér, aki már a 30-as évek végétől országosan ismert egyházi képzőművész és bátyja, István, a neves szobrász, akikre mindig nagy tisztelettel nézett föl. O pap volt, és semmi más.

95