Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

Imáikkal, szavaikkal, munkájukkal, csendes jelenlétükkel az evangélium megélői maradtak mindvégig. Sok papi és szerzetesi hivatás megerősítője volt jelenlétük. Egyik barátom mondta el a következő esetet, amely hivatásának elindítója volt. „Amikor Esztergomba jöttem tanulni, ügy tűnt, mintha olyan lenne ez a gimnázium is mint a többi. Amikor eljött a szombat, és menni kellett a tiszta ruhákért a vasaló helyiségbe, mindig szép, tiszta ruhát kaptam vissza. Ha elszakadt, akkor mindig meg lehetett kérni valakit, aki szinte pillanatok alatt megvarrta. Egyik alkalommal beszélgetni kezdtem egyikükkel. Beszélgetés közben derült ki, hogy szerzetesnővérekről van szó. Nagyon meglepődtem, mert nem így képzeltem el őket. Suhogó fekete ruhában, és rózsafüzérrel a kezükben.

A beszélgetés után mélyen elgondolkodtam, vajon miért vállalják ezt a nehéz munkát, éjt nappallá téve, hogy kamasz gyerekekre mossanak, vasaljanak, köszönetét nem várva. Titkukat részben sikerült megfejtenem. Isten miatt, Jézus, az Ó egyszülött Fia miatt, aki maga is szolgálni jött a világba. Ez lett hivatásom elindítója, mert hasonló módon szerettem volna szolgálni embertársaimat papként is.”

Ez csak egy vallomás, amely a nővérek pótolhatatlan jelenlétét tükrözi.

Ma, negyven évvel rendjeik feloszlatása után, a nyugdíjas kort elérve, nem a pihenést választották, hanem visszamentek üjra alakuló rendi közösségeikbe. Csak köszönettel és hálával tudunk beszélni róluk, negyvenéves jelenlétükről, ami a mai napig sugárzó és építő!

56