Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
részt a működtetés költségeiből, de kötelezte a rendet, hogy zavartalan működést biztosítson a város tanulóifjúságának. A sportpályát csak később államosították. Előzménye: a Rendőrség patronálta az iskola labdarúgó csapatát. Diákjainkat több alkalommal leitatták. Ezért P. Hajdú Antal igazgató megköszönte a patronálást. Később a rendőr csapat önállóan akart működni. Építeni akart, de csak úgy kaphatott erre engedélyt, hogyha a pálya nincsen a Rend nevén. Az akkori vezetőség minden fórumon eljárt, hogy megakadályozza. Akkor egy „illetékes” azt mondta: tudjuk, hogy törvénytelen, de hozhatunk egy rendeletet, amely törvényessé teszi, ha Önöknek így jobb. Iskolánkat államosítják Az államosított iskola első igazgatója Heil Ferenc volt. A lehető legkorrektebben viselkedett. Messzemenően segítette a rendház életét e megcsonkítottságában. Ezért nem sokáig maradhatott ezen a poszton. Rendtagjaink továbbra is a kolostorban laktak. Az államosításkor a tartomány főnökség lelkipásztori munkába osztotta be a rendtagokat. Azok is ilyen beosztást kaptak, akik Esztergomban maradtak. Például az esztergomi Petőfi iskolában csak ferencesek tanítottak (P. Venánc, P. Hiador, P. Kálmán). Szávai államtitkár úr ki akarta telepíteni a kolostorból a rendtagokat, mert a szerzetesek jelenléte ingerelte az itt tanuló szovjet ösztöndíjasokat. E tervet a kolostor ellenállása meghiúsította. A Rend Esztergomban továbbra is fenntartotta a kisszemináriumot, mert rendíthetetlenül bízott abban, hogy nincs minden elveszve, hogy van a Rendnek is jövője. 1950-ben a kolostor lakóit Békéscsabára vitték. Hajnal kettőkor jött a ponyvás teherautó a még itt lévő rendtagokért. Ez volt a kijelölt kényszertartózkodási hely. Ezzel egyidőben több szerzetesi kolostort megszüntettek és ezzel nyomást kívántak gyakorolni az Egyházra a megegyezés reményében. A megegyezés meg is történt. Ennek eredményeként augusztus 20-a után kapott a Rend egy szobát a földszinten. Ezután kezdhette meg a behatásokat az induló ferences iskolába. I-1V. osztály indult humán és reál tagozattal. A legelemibb lehetőséget sem kaptuk meg, hogy jelezhessük létezésünket. Viszont naponta érdeklődött az AVH és jelentést kért a Tanács és a párt a beiratkozottak létszámáról. Érdeklődésüknek célja az volt, hogy megtudják: tényleg ki kell üríteni az épületet, vagy sem. Mert ekkor még itt laktak és tanultak az állami iskola növendékei. Sugalmazták azt a döntést, hogy a Rend az adott körülmények miatt megelégszik az épület kis töredékével. Szerencsére P. Gyula, P. Kapisztrán és P. Arisztid nem engedtek. Végül megtört a jég. Szeptember 10-én éjjel 11 órakor elhagyta az iskolát az utolsó kézikocsival költöző csoport is. Bezártunk mindent, megköszöntük Istennek, hogy megérhettük ezt a pillanatot. Másnap reggel már újra helyén állt és biztatással fogadta a belépőket Szent Antal szobra. A szertárakat hiánytalanul visszakaptuk. A rendház bútorait azonban széthordták a városban. A Tanács Titkáránál voltam P. Arisztiddal. A titkár úr kijelentette, hogy ha bárhol megtalálunk bármit, ami az intézményé volt, azt visszakapjuk. Arisztid atya 49
