Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
velünk a szép magyar beszédet és az irodalmat. Megtanította, hogyan lehet egy könyvet ügy elolvasni, hogy az ne csak szórakozás, hanem maradandó élmény is legyen. P. Csontos Tivadar dr. hittant tanított. Már az első órán megbeszélte velünk, hogy niiL leszünk a hittagadók, és bármilyen hihetetlen vagy hitet támadó kérdést teszünk fel a vall ássál kapcsolatban, ő mint védőügyvéd, meg fogja magyarázni és védeni azt. Heil Ferenc világi tanár volt, rajzot tanított, nálunk ábrázoló geometriát és művészettörténetet. Kellemes modorával, könnyed, érthető magyarázatával igyekezett bevezetni bennünket az ábrázoló geometria rejtelmeibe. Mondanom sem kell, hogy a fiúk, akik ezt a tantárgyat választották, nagyon megbánták. Azt mondták, hogy a latint be lehetett volna magolni, de ezt nem. Bizony elképzelni valamit a térben nehezebb, mint a leírt betűt elolvasni. A tanár úr azért átsegített bennünket a nehézségeken remek magyarázatával. P. Huszár Jeromos dr. a történelmet tanította. Ő nekünk nagy szenzáció volt (annyira fiatal, és annyira nagytudású, hogy bámultuk őt), annak ellenére, hogy magunk közt csak kis Jerkónak hívtuk (bocsánat érte, szeretetből tettük). Még jobban bámultuk, mikor megmutatta oroszlánkarmait. — Rém szigorú! — mondtuk. Bizony nem volt pardon. Minden órán az egész év anyagát kérdezte. Tehát nem volt ismétlés, mindig mindent tudnunk kellett. Ez nekünk szokatlan volt, igaz az év végén hálásak voltunk, mert nem kellett az ismétléseknél annyit tanulnunk. Aztán ha észrevett valami kis rendetlenséget, pl. látta, hogy várjuk az óra végét, akkor még gyorsan lefeleltetett abból a részből, amiből gyengébbek voltunk. Pl. aki jól tudta az évszámokat, attól az okozatokat kérdezte, és viszont. Ilyenkor lógott az orrunk. Komora M. Antília nővér az itteni leánygimnáziumból járt hozzánk a számtant tanítani. Csendes szerény, komoly, jóindulatú volt. Mezey M. Perpétua nővér szintén a leánygimnáziumból jött. A németet gyúrta belénk, könnyed, mosolygós modorával. A szeme mindig ragyogott, csak akkor komorult el, ha valakin látta, hogy nem igyekszik. Egyszer megjegyezte: Mit gondol X. úr, magának majd a szép szemeiért fogok jó jegyet adni? Gondolom az illető meghökkent egy kicsit, nem volt a szorgalom mintaképe. P. Nagy Arisztid a természetrajzot tanította. Csodás dolgokat mesélt azokról a tájakról és természeti szépségekről, amerre járt. Mesélte, hogy a háború után már kint járt a Szovjetunióban tanulmányozni a környezetet. Ó nem volt túl barátkozó, de azért mikor egyik kislány nem tudott felelni, mosolyogva megjegyezte: „Hiába, a kövérek lusták”. Csak azt nem értette, hogy miért fakad ki nevetésbe az egész osztály. Tudniillik a leányka nagyon sovány volt, de az akkori időkben a csekély fűtés miatt télikabátban ültünk a padban. P. Németh Pius a gazdasági ismereteket oktatta. Nekünk ez teljesen új tantárgy volt, mert a háború előtt nem tanultunk. Itt ismerkedtünk meg a nagy gondolkodókkal, akik a szocialista ideológiával foglalkoztak. Elég száraznak találtuk a témát, mégis figyelmesen hallgattuk Pius Atya élvezetes előadásait. Mondhatom, neki köszönhetjük, hogy a továbbiakban mindenféle szemináriumokon kiválóan megálltuk a helyünket. Én legalábbis mindig abból éltem, ha ilyen helyekre művelődni küldtek. P. Szalay Miksa a vegytan rejtelmeibe vezetett be. Remekül magyarázott. Imádta a tantárgyait, látszott rajta, hogy személyes sértésnek veszi, ha más nem úgy érez, mint ő. Na és később a filozófiát. A vegytanban a sok láncolatot, a filozófiában az elvont fogalmakat nem volt könnyű megtanulni. De ő fáradhatatlan volt. 43
