Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
világháború idején vagyunk. Óvnak bennünket a holland banktól. Arisztid atya viszont erőltette az építkezés ütemét, mintha csak érezte volna, hogy sietnie kell meg nem valósult álmának, a Kossuth utcai frontnak megvalósításával. Hivatali jogkörét túllépte intézete iránti szeretetében. Ezért a definitórium 1940-ben a tanévzárás előtti hónapokban leváltotta. Ez a lépés krízist eredményezett az intézet életében. Arisztid atya olaszországi tanulmányútra kényszerült; nyelveket tanult, majd nevelő volt Széchenyi Bertalan gróf fiánál Segesden. Később belátta, hogy hibázott. Az építkezés ágyúdörgés között is tovább folyt. 1940-ben az udvari szárnyon 4 emeletessé bővül az intézet és vele szemben a tornatermi épület. 1942-43-ban épül a tornaterem, mosdó, szolgálati lakások és a quadrum nyugati oldalán lévő teraszos rész, illetve a zongoraszobák. (Már 1938-ban 10 zongora áll a 312 tanuló rendelkezésére.) 1944-ben nagy nehézségekbe ütközött a tanítás, mert az éjszakai riadók miatt az éjszaka egy részét a légópincében töltöttük, sőt délelőtt a napközi riadók is zavarták a tanítást. Bizony nem csoda, hogy ilyen körülmények között a prefektusok kikészültek. Jómagam is. Majd a háborús front közeledése miatt október 12-én a növendékek hazaköltöztek szüleikhez. A megürült épületet még októberben a beregszászi vöröskeresztes katonai üdülő és a szegedi helyőrségi kórház vette igénybe. Kis részben a nagyváradi csapatkórház. Ezeknek szakelőadásokat tartottunk. A hála az volt, hogy térképeink egy részét magukkal vitték. Később, decemberben kivonultak, de súlyosabb betegeiket itt hagyták, s ezeket mi gondoztuk, míg a helybeli Kolos Kórház átvette őket. A háború pusztításai iskolánkat sem kímélték. Szerencsére nem robbant fel minden bomba, és a gyújtóbombákat azonnal eloltották. Jelentős kárt szenvedett a tornaterem feletti tetőzet egy légiakna következtében. A front után mi kezdjük meg elsőnek a tanítást, még a bencés gimnáziumot is kisegítjük, amíg a tanáraik vissza nem költöznek. A II. világháború után hazánk „felszabadulásával” döntő változás állott be az egész magyar közoktatás történetében, s így a mi iskolánkban is. Amint közismert, az új iskolarendszer az alapműveltséget nyújtó kötelező nyolcosztályos általános iskolán nyugszik. Az általános iskolákra épülnek a középiskolák, amelyek elvégzése lehetőséget nyújt a felsőfokú közoktatási intézményekbe való belépésre. így gimnáziumunk is 1946 után négy osztályos lett. Nálunk is megindul az általános iskola első osztálya. Ez új gondokat jelent. Tanító néni félfogadása, stb. 1946. szeptember 16-án a VKM rendelete iskolánk számára véglegesen megadta a nyilvánossági jogot. 1946-tól 1948-ig Esztergomban iskolánkat tüntették ki a Dolgozók Gimnáziumának vezetésével. 1948-ban a mi iskolánkat is államosították, és 1950-ben kaptuk vissza. 1950-ben a szerzetesek szétszóratása után felkínált gimnáziumokat a Mariana Provincia defmitóriuma az államosítást megelőző hajsza és előzetes információk beszerzése után nem fogadta el. Kelemen főatya ezt nyilatkozta Pius atyának: „Senkinek nem állok útjába, hogy a tanítást folytassa Esztergomban, de magamnak (így látom helyesnek) a szétbomlott provincia tagjainak szolgálatát kell vállalnom.” Életét önzetlenül e cél szolgálatába állította; fizikai munkát vállalt: útépítésnél dolgozott, majd fűtőként. A Kapisztrán Provincia elfogadta az iskolákat. A tárgyalásokon P. Luptovics Kolos megbízásából P. Csontos Oszkár vett részt. Tanerő hiányában a két provinciális aláírásával P. Luptovics Kolos provinciális a következő felszólítást küldte el az iskola régi tanáraihoz: 32
