Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
IV. 60 éve alapították a Ferences gimnáziumot
Most, mikor az esztergomi tanulmányaim vége felé járok, újabb szorongás jött elő bennem. Vége az iskolának, mi lesz ez után? Hogyan fogom megállni a helyem a világban? Elszakadni a második otthonomtól... Találok-e újabb közösséget? Bízom abban, hogy találok. Jelentkeztem egy magyarországi főiskolára, abba, amelyik hozzám a legközelebb áll. Július 6-án fogok felvételizni. További sorsom akkor dől el. Egy kicsit félek kilépni a világba. A ferenceseknél ugyan megkaptuk az útravalót, de a gyakorlatban ezt meg kell tudni valósítani. Nekem is. Olyan ez, mint a tanulni járó kisgyereknél. Ott van az édesanya. Csak egy a baj, hogy felnőtteknél nincs mindig ott a segítő kéz. Megismertem Esztergomot, ezt a szép várost. Benne új ismerősökre találtam. Ok és a tanáraim segítettek abban, hogy új ismereteket szerezzek Istenről, a világról, az emberekről. Reménykedem, hogy esztergomi tanulmányaim és élményeim életemet jó irányba terelik. 205
