Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
padokban? Igen, elképzelhető. Pál atya ugyancsak a nyolcvanas évekből meséli azt az esetet, melyből kitűnik, egy mezítelen éjszakai fürdőzés a Dunában elégséges volt ahhoz, hogy megzsarolhassák a diákot, s ráálljon: a Széchenyi tér sarkán lévő Korona presszóban időről időre találkozzék egy „korrekt úriemberrel”. Ezért érthető Pál atya megjegyzése: „A politikai rendszerváltozás után nem éreztem azonnal a nagy áttörést. A gyerekekben, a felnőttekhez hasonlóan, tovább éltek a korábbi beidegződések: nehezen tudták a félelemből fakadó gátlásokat föloldani.” Ezek a fiúk a régi rendszerben kezdtek gimnáziumba járni, a sok szempontból megváltozott világban érettségiznek. Amikor afelől érdeklődöm, vajon 1988-ban gondoltak-e arra, hátrányuk származhat egyházi iskolás múltjukból, bizonytalanul tekintgetnek egymásra: hátrány? Mintha nem értenék. Számukra valóban idejét múlt kérdés? „Két évvel ezelőtt — meséli a rektor — érettségizett diákomtól ellenszenvvel vették át bizonyítványát az egyetemen, amikor látták, hol érettségizett”. Sajnos el tudom képzelni. A hetvenes években az egyházi iskolából jöttek fölvételiztetésére a párttitkár vezetésével külön bizottság ült össze, s a ma oly büszkén emlegetett világnézetileg semleges oktatási intézményben azt a kérdést tették föl nekem: Mi végett vagyunk a világon? — majd a párttitkár-elnök Krisztusról értekezett, aki „olyan buta ember volt...” „A társadalomban és a mindennapi életben — folytatja Kapisztrán atya — jelentős tisztulási folyamatnak kell végbemennie, hogy a rendszerváltozás valóban érezhető legyen. ” Orvos leszek — mondja egy magas, komoly tekintetű fiú, mint aki már betegei között érzi magát, pedig még hátra a szóbeli és a sok-sok türelmet, szellemi készenlétet igénylő egyetemi évek. — Közgazdász, matematikus, nyomozótiszt, jogász, tanár, teológus, kémikus... — röpködnek a reményszavak, nagy hittel és lelkesedéssel. Mit gondolnak a jövőről, saját lehetőségeikről? Ha nem sikerül a felvételi, Németországba megyek nyelvet tanulni. — Valószínűleg Bécsben töltök egy évet, s utána talán Amerikában járok egyetemre. — Hazamegyek, apám vállalkozásában veszek részt. — Teológia-német szakra felvételizem. „Diákjaink közül mostanában többen jelentkeznek rendőrtiszti, vámtiszti, katonatiszti intézménybe, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Azok az intézmények, melyek ugyancsak rászorulnak a változtatásra, megnyíltak a katolikus iskolák diákjai előtt. Ez a rendőrség, ez a katonaság, ez a vámőrség már „nem az ami volt” — magyarázza az igazgató. A harmadik osztályosok még a tizenhárom esztendővel ezelőtt jóváhagyott történelemkönyvből tanulnak, de már évek óta különbséget lehetett tenni az órákon azon ismeretek között, melyek a „fölvételire valók”, s amelyeket ismerni kell. Az iskola, mely korábban elszigetelten élte életét a városban, kinyílhatott környezete felé. A fiúk a helybéli egészségügyi szakközépiskola leányaival tanultak meg táncolni, s részt vesznek a városi ünnepségeken. A hagyományosan kollégiumi rendszerű gimnázium tavaly bejáró osztályt indított, további bővítésre nincs lehetőségük. Az igény pedig nagy. Nyolcvan helyre most is több mint háromszázan jelentkeztek. Miért ez az érdeklődés? 187
