Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

III. A mindennapok szépsége

1975 óta vagyok a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Provincia újoncmestere, 1990- től pedig a másik két magyarnyelvű provinciáé is (az ősi Mariana és az erdélyi Szent István királyról nevezett Provinciáé). Tizenhat év után ma soha nem tapasztalt megértést és lelkesedést látok a novicius testvérek részéről a fentebb leírt eszmények iránt. Ők maguk találták ki és gyakorolják például a noviciátuson belüli „házikáptalant”, mely igazi fóruma és iskolája az Isten- és emberszeretetnek: ahol megtanulnak párbeszédet folytatni, egymásra figyelni és egymást segíteni. Aki képes leszállni saját barlangjába, közösségibb ember lesz, mert megérti a másik ember nyomorúságát és legmélyebb Isten utáni vágyakozását.

A negyvenéves kommunista diktatúra kiölte, illetve elfojtotta sok ember lelkében a hit utáni vágyat. Most ez őrült erővel tör fel. A mi küldetésünk épp az, hogy életünk példájával prófétai módon vezessük kortársainkat az Isten utáni vágy kiművelésében. Ha tehát nipcs is célja az életközösségnek, gyümölcse azért van. Hiszen a szőlővesszőknek sem célja a szőlő, hanem gyümölcse. A kisebb testvérek életének nem célja bármiféle munka elvégzése (igehirdetés, tanítás-nevelés, hanem gyümölcse; mintegy belső szükségszerűségből és örömteli odaadásból születő új élet. Ezért a fizikai és szellemi munkában lehet megtanulni és egyben lemérni, hogy a novicius testvér odaadta-e magát egészen az Úrnak. A testvérek a világból jöttek, vagyis az emberek közül, és közéjük is térnek vissza, hiszen az emberekhez szól a küldetésük. A noviciátusban azonban radikálisan át kell alakulniuk, hogy új, prófétai módon mehessenek az emberek közé: nem a birtokló szeretet lelkileg álcázott rombolásával, hanem az ingyenes és megtisztult, szűzies szeretet melegségével.

1992/93-as év novíciusai

148