Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
jat a bychawkai templom irányában vetették be, hogy közvetlenül zárja le a Kosarzewka völgyet, ahol egyre jelentősebb orosz tömegek gyülekeztek déli irányban. Zdrapy déli részét a saját csapatok felgyújtották, hogy ezzel akadályozzák meg az ellenség további előnyomulását. A település hamarosan lángokba borult és egészen késő éjjelig bevilágította a harcteret. A súlyos harcok és a túlerőben lévő orosz gyalogság dacára az ezred és a 14. gyaloghadosztály balszárnya mintegy 3 órás kemény küzdelem árán visz- szavetette az ellenséget, miközben az ezred balszárnya egészen a 241-es magaslatig jutott előre. Mikor Borotha ezredes már minden tartalékát harcba vetette, és úgy tűnt, hogy az ezred uralja a harcteret, az ezredparancsnok a 33. gyaloghadosztály beavatkozását kérte a siker további kiaknázásához: „Mikor már minden erőmet harcba vetettem, és meggyőződtem róla, hogy az ezred tartja a harcteret, kértem a 33. gy.h.o-t, hogy avatkozzon bele az ütközetbe a Kosarzewka keleti partján, a siker kiaknázására. Számomra ismeretlen, hogy ez a kérés eljutott-e a hadosztályhoz, csak azt tudom, hogy a hadosztály nem avatkozott be, csak feltételezni tudom, hogy az szintén ellenségre bukkanhatott." A szürkület beálltakor érkezett meg a harctérre Braun Lajos tüzérségi ezredes, és ekkor érkeztek be Borotha ezredparancsnok harcálláspontjára az előrevont ütegek is, de a sötétségre és a saját csapatok védelmére való tekintettel már le kellett mondani az alkalmazásukról. A gyalogsági harc mélyen benyúlt az éjszakai órákba, és az oroszok teljes vereségével végződött. 32
