Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

túl kis lélegzethez jut az ellenség s felveszi a har­cot a mieinkkel. Május-júniusban Sambortól keletre Folwark-Zuzanówkánál mindkét félre nézve súlyos veszteségteljes harcok folytak. A vizenyős, mocsaras talajon a lövészárkok kiépítése szinte lehetetlen. Ka­tonáinkat ez a körülmény a legnagyobb óvatosság­ra kényszerítette, pedig a magyar baka a lövészárok építésében szinte utolérhetetlen. Erről a szomszédos német alakulatok a csodálat hangján beszéltek, az oroszok pedig, mikor meglátták kiépített állásainkat, azt írták rólunk, hogy a magyar katonák a napkelet meséit valósítják meg, mikor nyír- és fenyőfából épí­tenek lakásokat és készítenek remek stílusú állásokat. E harcokban tűnt ki Pokomándy százados gépfegy­verosztaga, Koller alezredes zászlóalja, nemkevésbé megállta helyét ezredünk minden egyes tagja Tlaskál ezredes vezetése alatt. Június 17-én következett be a híres grodecki áttö­rés, mely az ezredet is előrelendíti, 19-én átvonul a Werrescica folyócskán s június 26-án Boberkánál ha­talmas lendülettel áttöri az előtte álló ellenséges arc­vonalat. Majd a rekkenő hőségben sikerül előnyomul­ni egészen a Zolta-Lipaig. Itt kell kiemelnünk példás magatartásáért Diamant Sándor hadapródot. 1915 júniusában a XII/2. menetszázaddal került a frontra. Nem egy esetben önként jelentkezett veszedelmes „patrouille"-járatokra s különösen nagy kedve tellett abban, ha a Zlota-Lipa mentén ellenséges tábori őr­sökre közvetlen közelből kézigránátokat vethetett. Ő volt az első a zászlóaljban, aki a támadásokat megin­dította. Itt, a Lipa partján a kifáradt ezred nyolc napra Slowitaban, mint hadsereg-tartalék, pihenőt kap. Itt 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom