Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

2. hadsereg és a Hoffmann hadtest győzelmesen nyomult előre Galíciába. A 2. és 3. hadsereg közti belső szárnyon kialakult a Chyrów-i és Stary Sambor-i csata.

Október 13-án a Hindenburg hadsereg oly fenyegetett helyzetbe került, hogy megerősítésére a mi hadseregünket kellett bevetni, azaz sürgősen be kellett avatkozni az ivangorodi csatába. A mi San menti védelmi körzetünket a 11/45. magyar népfölkelő zászlóalj vette át, a támadás továbbfolytatását a tőlünk délre, Lezajsknál állomásozó 14. hadtestnek kellett végrehajtania.

A mi leváltásunk már 13-án megtörtént, de az utolsó századok csak éjfélkor hagyták el állásaikat. Ismét sáros utakon visszafelé meneteltünk átkelve a Leg-hídon s e nehéz éjjeli menet után reggel érkeztünk be Trzeanba. Az itt talált kevés ház már túlzsúfolt volt. A szántók és a járművektől agyontaposott utak annyira sárosak és süppedékesek voltak, hogy alig tudtunk valahova leülni. Ezenkívül még előttünk volt e hadjárat legmegerőltetőbb menetelése. Ivangorodból a 3. kaukázusi hadtest szakadatlanul támadja a németeket, Kazimierz-nél és Nowo-Aleksandriánál véres ütközet zajlik. Ide kell masíroznunk!

Sandomierz-től délre egy nagy pontonhídon keltünk át a Visztulán. Óriási katonai raktárak és vonatoszlopok mellett vonultunk be az öreg, festői városkába, melyre ránehezedett a háborús élet. Ezután következett a végnélküli masírozás: dombra fel, völgybe le, átázott dűlőutakon keresztül bele a sötét éjszakába. Meg lehet érteni, mit jelent két éjjel és egy napon át alvás nélkül masírozni, miután már két hét óta csak menetelésből és ütközetből éltünk. Nyakig sáro57