Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

sebesítette meg egy szuronydöfés, szemét, arcát elöntötte a vér, de ott maradt a helyén, biztatta tovább legényeit.

Egyszerre csak észreveszi, hogy egy hatalmas szál muszka puskaagyával támad a zászlóalj parancsnokára. Odaugrott, hogy elhárítsa az ütést. Késő volt: az őrnagy a mellére és a fejére kap egy-egy rettentő csapást, kábultan esik össze. A hadnagy elbúsultan vág neki kardjával a hosszú orosznak: az nem kel fel többé soha. Azután, a maga vérző sebével nem törődve, a dulakodó tömeg közepette gondjába veszi az őrnagyot, magához téríti... és közben az oroszok meghátrálnak. A Klempa csoport 400 foglyot ejtett. Néhány nap múlva Bán Károlynak a karját lőtték keresztül előnyomulás közben. Ezzel a sebbel sem törődik sokat. Szakasza mocsaras területen halad. Egyik baka a szeme láttára kezdett lesüppedni az ingoványba, kétségbeesetten kiáltozva segítségért. Mentül jobban kapálódzott, annál szorosabban ölelte magához az alattomos ingovány. Egy-két pillanat még és vége van... Ekkor ért oda a hadnagy. Ép karját odanyújtotta neki, megveti a lábát egy biztos ponton s minden erejét megfeszítve, megmenti a végső veszedelemtől a bakát is éppúgy, miként az őrnagyot is megmentette...

Majd ismét kis szünet következett, állandó esőzés közben az éhség is bántja az embereket. Ismét almaszedés a harci terepen, a tüzérségi tűz a fákat annyira letarolta, hogy csak a földről kellett a gyümölcsöt felszedni.

Ebben az időben az 1. hadsereg jobb szárnya any- nyira veszélyeztetve volt, hogy a mi állásaink tart38