Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Az esztergomi 26-os gyalogezred emlékművei

először egy menyecskének és parasztlegénynek öltözött katona ropta a csárdást, majd egy oláh jelmezes táncoltatott baka medvét.

A fenti események és a lőtér építése is jelzi, hogy Grivicsics ezredes nagy jelentőséget tulajdonított a lőkiképzésnek. Korábbi állomáshelyén, Győrben, nem csak a városszépítő egyesületnek volt lelkes tagja, hanem a helyi lövésztársaság is dísztagjává választotta. Még esztergomi szolgálata idején - 1891. október 24-én - az uralkodótól megkapta a 3. osztályú vaskorona rendet, de ebből kisebb nézeteltérés is származott, mivel a sajtó már egy héttel korábban tudósított róla, mire az ezredes helyesbítésre szólította fel a lapot.

Az ünnepi eseményeken a későbbiekben is szerepet kapott a lövölde. 1893. augusztus 1-jén Grivicsics utóda, Görz ezredes ünnepelte itt 40 éves szolgálati jubileumát, mely alkalomból a tisztikar díjlövészetet rendezett. A katonák 1, 2, 5, 10 és 20 koronás díjakért versengtek. Az ünnepség alatt az ezred zenekara játszott, az állománynak pedig bort, szafaládét és kenyeret osztottak uzsonnára.

Az emlékkő felállításának másik lehetséges időszaka a felirat tartalmából következhet, hiszen örök emlékül állították. A volt ezredparancsnok 1906 februárjában halt meg. Amennyiben a halála után került felállításra az emlékoszlop, annak 1910 előtt kellett megtörténni, mivel ekkortól Schreiber Viktor táborszernagy volt az ezredtulajdonos. Amennyire ezt a második változatot támogatja az emlékoszlop feliratának stílusa, legalább annyira cáfolja is a tartalma, hiszen ezredesként említi Grivicsicset, aki 1892-től vezérőrnagy volt.

224