Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
26-os hősök
a második Baonunktól. De az a hír, hogy Marsovszky elesett, azonkívül Woditz főhadnagy és Prikrill zászlós, Stefán zászlós pedig megsebesült. Amint írtam is már, nem tudok egész biztosat, amint biztosat megtudok, azonnal megírom. Képzelheted, milyen hatással volt rám ez a hír. Most az utóbbi időben nagyon sokat voltunk együtt, körülbelül tíz napja, hogy áttették a II. Baonhoz. Úgy ha ez igaz, ötünkből, akik mint önkéntesek mindig együtt voltunk, kevesen maradunk. Szegény Klement elesett. Gyula fogoly, Pali rokkant, így már csak én maradtam itt. Nagyon reménykedem még benne, hogy valótlannak fog bizonyulni ez a hír. 1916. október hó, Buttner Károly Kedves Karcsi Bátyám! Már előbb is szándékom volt néhány sorral életjelt adni magamról, most azonban ehhez a szándékomhoz még egy igen szomorú kötelesség is járul, tudatni Veled szegény Marsovszky Béla hősi halálát. Október 5-ikén délben 4-5 órás tüzérségi előkészítés, Trommelfeuer után a muszkáknak sikerült a frontot áttörniök, s meglepték a front mögött Reservában (tartalék) lévő második zászlóaljunkat. Batallionunk (zászlóalj) rögtön felvette a harcot, s némi segítséggel egy igen szép Angriffot (támadás) vitt véghez, ami a legteljesebb mértékben sikerült is. Azonban valamennyiünk legmélyebb sajnálatára erős veszteséget szenvedtek mind tisztekben, mind pedig legénységben. Szegény Marsovszky is, ki mint az 5-ik század parancsnoka a századját támadásra vezette, három magában véve mindenik halálos golyó érte, egy fej, egy szív s egy gyomor lövés. Kívüle Woditz 205
