Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

tek, tiszthelyettesek lettek és mellüket a legnagyobb kitüntetések díszítették.

A háború elején mint szakaszvezető ment ki a harctérre s megszakítás nélkül évekig volt kint mindig elöl a küzdők között és csak hír, dicsőség és fény fűződik a már olasz földben pihenő derék Sztruhár Pál nevéhez.

1914. augusztus 28-án Bychawkánál Sztruhár szakaszvezető határozott, bátor magatartásával mint szakaszparancsnok, a legénység előtt jó példával járt, mert a legerősebb gránát, srapnell és gyalogsági tűzben embereit bátorította és jókedvre hangolta abban a véres küzdelemben való kitartásra. Ezért a tettéért kapta meg első kitüntetésnek az I. o. Ezüst Vitézségi Érmet.

1915. június 25-én Chlebowicenél az oroszok elleni támadásnál ismét tanújelét adta határozott, nyugodt és céltudatos vitézségének, mert szakaszát a legnagyobb golyózáporban is nyugodtan irányította a támadásra, amely fényesen sikerült és második kitüntetésnek a Bronz Vitézségi Érmet kapta.

1915. március 6-án a Schwarze-Kuppe elleni támadásnál a Kárpátokban Sztruhár még mindig csak mint szakaszvezető, de szakaszparancsnok volt. Ennél, az ezred egyik legszebb győzelménél, amikor az oroszok elleni éjjeli támadásnál szakaszát a legnagyobb ügyességgel oly észrevétlenül vezette a hegyen felfelé, hogy az ellenséges állásokig jutott és hirtelen rajtaütéssel, meglepetésszerűen rohanta meg és foglalta el az ellenséges támaszpontot. Ezért a kiváló, fényes haditettéért, mint harmadik kitüntetést, az I. o. Ezüst Vitézségi Érmet kapta.

185