Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

és ennek dacára, hála legénységünk józan magatartásának, összesen 33 esetünk volt, 0 halálozással. Védőfegyverünk a legénység kioktatása, az étkezések előtti kézmosás kötelezővé tétele, desinficiálás voltak. A többi fertőző betegségek közül feltűnik a trachoma 1917. májusban 47 és júniusban 12 esettel. Váratlanul és meglepetésszerűen tapasztaltuk a XXXI. menetalakulás orvosi vizsgájánál az alattomos betegséget. A megbetegedett egyének azonnali elkülönítésével a gyanús 4 menetszázad szigorú szemmel tartásával sikerült itt is úrrá lenni. Trachomás betegeinket a Kassán felállított trachomás pótzászlóaljnak adjuk le.

Maláriás betegünk tekintettel arra, hogy Albániában csak igen kis számmal van az ezred képviselve, alig jön számításba. A felgyógyult 70 maláriást a Kőszegen felállított maláriás pótszázadnál helyeztük el.

Ijesztően nagy számban (114) léptek fel a nemi betegségek 1916 októberében. A polgári közrendészettel megtartott ankét határozatai a nyilvános és titkos prostitúció szigorú ellenőrzése, illetve üldözése, a legénység kioktatása, a prophylaktikus kasetták felállítása meghozták a kívánt eredményt, úgyhogy a következő hónapokban már csak 11, 10 eset szerepel. Nemi betegeink gyógykezelést Nyitramolnoson kapnak.

Statisztikánkon feltűnően van megjelezve egy piros számoszlop, ez végösszegben 705-öt tesz. Eny- nyi volt 16 hónap alatt a gyengélkedő szobával kapcsolatos rühosztály forgalma, relatíve szintén nem nagy szám, mert az összbetegségeknek csak 0,7%- át képezi. Amint statisztikánk mutatja, a legénység

157