Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

nyegesen javult a helyzet 1917 nyarán, midőn a legénység főzelékfélékben is elég gazdag és változatos kosztot kapott.

Az ivóvíz kérdését a még békeidőkben fúrt Norton kutakkal közmegelégedésre oldották meg. A nagykaszárnyában 3, a kis kaszárnyában 2, Párkányban pedig 3 ilyen kút állt használatban. Vizük zamatos, hideg és főleg szerves anyagoktól mentesnek bizonyult.

Ha az eddig mondottak alapján a lakás, élelmezés és ivóvíz kérdéseit a morbiditás szempontjából rekapituláljuk, látjuk, hogy pusztán ivóvizünk kifogástalan, míg az első kettő sok kívánnivalót hagyott hátra, s ha ennek dacára, amint az alább következő kimutatásból látni fogjuk, a fertőző betegségek aránytalanul csekély számban fordultak elő, az csakis a szorgos felügyeletnek a legénység folytonos tisztálkodásának, fertőtlenítésének tudható be. A nyári hónapokban a legénység felügyelet alatt hetenként fürdött az e célra elkülönített Duna uszodában, a téli hónapokban pedig minden osztagnak a nagy kaszárnyában berendezett tusfürdő 2 hetenként 2 napon át állott rendelkezésre. Az élősködők (tetvek, poloskák) elleni védelem a szükséghez képest 4-6 havi intervallumokban, a ruházatnak, takaróknak, szalmazsákoknak kifőzéséből, a régi szalma elégetéséből, a lakóhelyiségek újbóli tisztogatásából állott. A fertőtlenítést részben a közismert Thursfield-féle gőzdesinfectioval végeztük házilag, részben az esztergomi fogolytábor Entlausungsstationjában.

A legénységi fehérnemű tisztításának céljára berendezett mosoda fényesen bevált, szerencsésen egészíti ki ezt a szappanszükséglet praktikus megoldása,

155