Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
Háborús történetek
De ebben a fehér nyírfából épített Otthonban mennyi melegség, mennyi kellemes óra telt el, a szellemi táplálékot óhajtó, kifáradt katonák között. Ez lett kint a fronton az a hely, ahol a nyirkos fedezékek, sáros lövészárkok és vizes rókalyukakban átfázott és sok nélkülözésnek kitett katonák, néhány órás pihenőjük alatt, nem csak meleg Otthonra, hanem testi és lelki táplálékra, üdülő- és szórakozóhelyre is találtak. Az ezred Katona-Otthonja az orosz harctéren, egy kilométerre a front mögött állott és kívülről szinte templomnak látszott. A belsejében két legénységi, egy tiszti étkezőszoba s egy 500 személy befogadására alkalmas olvasóterem, melynek hátterében a színpad. A szobák villanyvilágításra berendezve és szelepre járó szellőztető toronnyal ellátva. A falakon virágfüzérek alkották a cirádákat s körös-körül a központi hatalmak zászlói néztek a látogatóra. A nagy olvasóteremben széles asztalok, kényelmes padok, könyvek, képes újságok, napilapok egész halmaza. A fehér nyírfa újságtartó tele magyar, német és tót újságokkal és az utolsó baka is nyugodt flegmával olvasta azokat ebben a meleg szobában, mint egy kaszinói törzsvendég. A másik sarokban megy a rulett, tivoli, dominó, sakk, lóverseny és tengeralatti búvárharc. Minden este egy-egy tiszt előadást tart és a táblán ír és rajzol. A kifüggesztett térképeken pedig nagyszerűen lehet látni a hadihelyzetet, a frontok állását, megmagyarázni a repülőgépet, a tengeralattjárót, szóval itt lehet beszélgetni a hadihelyzetről. A tea estéken pedig a gramofon eldalolja az itt termett katonanótákat, mialatt a mozi szórakoztatja a katonákat, de nem komor drámákkal, hanem vidám, könnyű 149
