Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

együttlétet teremtett a katonának és gondoskodott mindarról, amire a harcosnak kevés pihenési ideje alatt testi és lelki szüksége van. Nem mulasztott el az ezredhez fűződő egyetlen alkalmat sem, hogy ünnepéllyé ne avassa és ezeken az ünnepélyeken az emberszeretetnek és a jótékonyságnak ne áldozzon.

Az ezred rokkant-özvegy és árva alapjának hathatós pártfogója és támogatója volt s azokat jótékony célú ünnepélyekkel, gyűjtésekkel gazdagon gyarapította.

De gyarapította az ezred hírnevét és dicsőségét tollal is, mert tárcái, leírásai és szép költeményei az ezred sok szép fegyvertényét és hangulatát bemutatták az otthoniaknak.

Magasabb állásra és talán fontosabb szolgálatra hivatva távozott el tőlünk ez a kiváló pap, tehetséges szónok és derék bajtárs.

Hadd mondjunk el egy igaz történetet a San mentén, melynek címe legyen:

Tábori lelkész a front előtt

Isten szolgái megbecsülhetetlen munkát végeznek a háborúban. Felszabadult, gyilkos ösztönök, borzalmaktól elvadult lelkek, a világot vérző színben látó szemek veszik körül őket. Maga a háború, melynek színterére a kötelesség szólítja őket, puszta létével is arculcsapá- sa mindannak, amit egész életükben tanítottak. Itt, a vér özönében kell a szeretet szavát megszólaltatniok. Hatalmas munka - de sikerült nekik. Mert a hadseregek milliós tömegeiben elvesző egyes ember jobban érzi saját kicsiségét, a veszedelmek és borzalmak közepette szívesen menekül a mindent átfogó isteni sze145