Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
Háborús történetek
A sírgyűjteményt a cs. és kir. 26. gyalogezred hadkiegészítő parancsnokságának küldtem be, honnét útbaigazítást bizonyára lehet nyerni s megkeresésre én is szívesen felelek. Soraimat zárom. Vázlatos leírásom végére értem. Bár még lehetne többet is elmondani, most azonban már csak az otthonlevőknek szeretnék egy üzenetet küldeni, amely nem más, mint az a kérésem, hogy hős fiaik, szeretett férjeik és jó atyáik iránti szeretetből tegyék magukat méltókká ő hozzájuk. Ha soraimat elolvassák, bizonyára belátják állításom igazságát, hogy szeretteik bár sokat szenvedtek, küzdöttek, nyomorogtak a harctéren, de sohasem kínlódva, sohasem türelmetlenkedve, vagy kétségbe esve. Ők nagy célokért küzdöttek: az otthoniakért, a királyért és hazáért és ebben a küzdelemben mindig nyugodtan, hősiesen, önzetlenül viselkedtek. S most midőn a háborús körülmények úgy hozzák magukkal, hogy a hazaszeretet ügye áldozatot követel nemcsak a lövészárokban levőktől, de az otthon maradottaktól is, akkor akarjunk méltók lenni küzdő véreinkhez s ne engedjük otthoni türelmetlenséggel elveszíteni azt, mit hozzátartozóink véres munkával elértek. A huszonhatos jelszava: „Mindvégig kitartunk!" Ha hőseink golyózáporban, gránát- és bombatűzben, szikla- és lavinaomlásban e jelszó után igazodnak, annál inkább kell az otthonlevőknek mindvégig kitartani, akikért a harctéren annyi sok vért és áldozatot kell hozni! Alsószalók, Sáros m., 1918. szeptember 1. Zelényi Menyhért t. lelkész 143