Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
Háborús történetek
meg emez kelt fel s a gazda tért aludni. Mi, fáradtak pedig rendíthetetlenül virrasztottunk a szép Marika mellett, aki unta már udvarlásainkat és csendben elaludt a fapadon. Cselhez folyamodtunk. Elfújtuk a gyertyát s mi is lefeküdtünk. Vártunk. De hiába! Alig nyújtóztunk el a szalmán, a sötétségben a kemence felől elnyújtott panaszhangok törtek elő: „Má-má... au... jaj, mámá!" A gyerekek jajgatásához öklődzés-szerű hangok is vegyültek. No pajtás - szóltam oda az önkéntesnek - jó helyre kerültünk. Ezek bizonyára kolerások. Minő balszerencse...! A háziasszony is felébredvén gyertyát gyújtott. A gyerekek még éktelenebből sivalkodtak. A hasuk fájhatott, mert az anyjuk azt kezdte faggyúval kenegetni. Mi már minden reményünkben úgyis csalatkozva hát egy üveg sósborszesszel s pár kocka cukorral siettünk a háziak segítségére. Úgy látszik, ez használt is, mert a gyerekek hamarosan elaludtak. Reggel aztán kiderült, mi volt az éjjeli csendháborítás oka. Ugyanis, míg az este mi udvaroltunk, a csemeték a zavarosban kihalászták hátizsákjainkból a mintegy másfél kiló csokoládét, egy fél kilóra való fagyás elleni faggyút és ehhez hasonló dolgokat. Mindezt elfogyasztották. Ez okozta náluk ama bizonyos koleraszimptó- mákat. Reggel a gazda jelentést tett századparancsnokunknak, elpanaszolván, hogy nem hagyunk békét az ő Marikájának. Ennek az lett a vége, hogy másnapra a tisztek tették át rezidenciájukat Marikáékhoz, mi pedig átkerültünk a jegyző úr, illetve kisbíró úr stb. házába. Csak a csokoládét sajnáltuk, meg azt, hogy e bűnünk miatt többet nem lehettünk „Quartiermacherek"! Mindennek a Marika volt az oka. 125
