Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
Augusztus 26-27. Az Esztergom és Vidéke is ismertette 1918. szeptember 12-i cikkében - Kicsindy Kálmán tartalékos zászlós tolla nyomán - a huszonhatosok gyönyörű fegyvertényét az asiagoi fennsíkon. Ebből idézzük a lényeget: „...A Piavé-nál 1918. tavaszán a kiváló ezred nagy feladatokra hivatva rohamezreddé lett s mint ilyennek a magas hegyek között, a fennsíkon jelölte ki a felsőbb hadvezetés a helyét, hol a legnehezebb viszonyok mellett a legjobb erőkre van szükség. Az olasz harcteret jellemző nyugtalanító ellenséges előretörések és vállalkozások feltétlen rátermettséget és kiváló vitézséget követelnek. Augusztus 26-ról 27-re virradó éjjel egy nagyobb szabású támadást hárítottak el, illetőleg vertek vissza a 26. esztergomi gyalogezred I. zászlóaljának hős fiai Bloss őrnagy nagy tapasztalatokat és tudást felmutató vezetésével. - A hold éppen kitekintett a magaslatokon át a fennsíkra, hol éles szemmel figyelnek az ellenségre az őrszemek s nem egynek a lelke a merev figyelés közben is hazaröppen ábrándjaival. A néma, fényes holdas éjszaka oly szelíd és szép, oly békésen csendes. Egyszerre rémes, széles villanás, nyomában fülsiketítő, hasító gránátrobbanások széles fronton. Pergőtűz. Itt már tudott dolog, hogy támad az ellenség. Az észbontó robbanások nem a kavernába viszik a hős fiúkat, vitéz öregeket, hanem mintha valami érdekes látnivaló lenne elől, mind repül fel a »Standra«. Ez a pergőtűz elviselés itt a fronton specialitás, melyet a terepviszonyok kívánnak meg. Az észbontóan rémes és tragikus pergőtüzet edzett idegekkel tűri a huszonhatos. Itt nincs is lehetőség a meglepetés ellen másképp védekezni, mert az ellenség rohamcsoportja 112
