Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

dás mesterséges nappali fényben veszve van. Az ollós távcsövet a gyalogsági előretolt állásaiban elhelyezkedő tüzérmegfigyelők használják az ellenséges állások pontosabb felderítésére. Ugyanezt a célt szolgálta egy erdőszegély magasabb fája, avagy a környékből kiemelkedő bármely magaslat, torony.

Néhány heti békésebb élet után, melyet az orosz forradalom elején élvezett az ezred, júniusban ismét kiújult a harc a 2. hadsereg arcvonalán. Kerenszkij megkísérli, hogy a bomladozó orosz ármádiát felrázza tespedéséből és támadásba kezd. Hadosztályunk vonalán indul meg a kierőszakolt támadás, de júliusban már megkezdődött a németek felvonulása is. A hadosztály sávjában ebben az időben 156 üteg van elhelyezve, ami 14 kilométeres szakaszon ezer ágyúnak felel meg. Az állásokban 140 aknavető, melyeknek fele nehéz kaliberű. A gépfegyverek száma 2000. Július 19-én hajnalban tör ki az orkán. A tüzérség pergőtüzet zúdít az orosz állásokra. Délelőtt 10 órakor az orosz állások csak voltak. Az állásokba betörő rohamcsapatoknak nem is akad más feladatuk, mint a felbomlottan menekülő ellenség üldözése, hogy az elért eredményt minél jobban kibővítsék. Az ezred ismét a Raticze-Cystopad-i szakaszra került, mely a szerencsétlen kimenetelű Szereth menti csata színhelye volt. Itt találta ismét ezredük halott bajtársainak közös nyughelyét, melyet az oroszok kegyelettel ápoltak. Most volt idő csak fogalmat alkotni arról, hogy mily nagy volt veszteségünk 1916 augusztusában.

Tehát ismét a Szereth folyónál vagyunk. Ismertetjük az 1917. augusztus 5-én kelt jelentés kivonatát, mely ezredünknek a sávjában a Szereth folyó

99