Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

szolgafiú!... ő lesz az!” De hiába eredt utána, hogy meggyőződjön róla, nem találta meg.

Templomot építeni! — és a hármas barlang alatt, a völgytorkolatban rátalált az alkalmas helyre. Ott, ahol összefutnak a hegyek, megvédik a völgyet az erős szelektől, de beengedik a fényt. S az a templombelsőben megvilágítja a keresztre feszített Krisztust.

„Az emberi gondolat addig képes eljutni, hogy Krisztust keresztre feszítették. De a halál önmagában semmit nem mond el a lényegről.” Ezért akarta, hogy a fény megvilágítsa, ami utána következik.

Mindenfelé megfordult, ahol remetékről hallott. „Szabályzatra van szükségünk, hogy a rend megtartson minket”, s egyre inkább élt benne ennek szándéka. Időnként riasztó híreket hallott: egyes remeték betörtek, s gyilkosságról is suttogtak.

Özséb nem azért jött az erdőbe, s jöttek a jó szándékú emberek, hogy menhelyet nyújtsanak a bűnözőknek. Ha enged ennek, akkor ugyanúgy felépül a korszellemnek megfelelő erdei társadalom, ez pedig maga lenne a kudarc.

Megtiltotta, hogy az erdei emberek a maguk elképzelése szerint mutassanak be liturgikus cselekményeket. „Ha így jártok el testvéreim, szétszóljátok a lényeget, s hiába minden igyekezet, a levegőt markolásszátok.”

Akik együtt imádkoztak vele, azokon látta a megkönnyebbülést. Hiányzott belőlük minden különcség és túlzásba vitt aszkézis. Erdei életüket nem tekintették száműzetésnek, ahol kiélhetik csalódottságukat — szerelemben, társadalomban, másféle eszményben —, hiányzott belőlük a depressziós révület. Ha ilyenekkel találkozott, elmagyarázta nekik: „Testvéreim, meg kell gyógyulnotok. Téljetek haza, az otthoniak segítenek nektek, s majd ha megerősödtök, visszajöhettek. Most a betegség megakadályoz benneteket abban, amiért idejöttetek, s egyre mélyebbre taszít. Nem azért vagyunk itt, mert azt gondoljuk, Isten jobban szereti az erdei embereket, mint a városiakat. S az sem biztos, hogy mindenkinek erre vezet az útja, akármennyire egészséges is.”

Éppen gombászni indult, a langyos eső után erősen illatozott az erdő. „Vezess, Uram, nehogy eltévedjek: ne tulajdonítsak neked olyat, ami belőlem ered.”-a 69 K-