Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Előszó

ELŐSZÓ

Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Pálos Rend múltja még mindig ismeretlen sok honfitársunk előtt. Szervesen következik ez abból, hogy rendünk több alkalommal is kénytelen volt beszüntetni a működését, hogy több alkalommal is kényszerítették kolostoraink lakóit, hogy végleg elhagyják azt a helyet, amelyet isteni meghívásra egész életükre szólónak gondoltak. Az egykori pálosok emléke már-már örökre eltűnni látszott nemzetünk emlékezetéből.

Az utóbbi időben azonban egyre többen kezdtek el foglalkozni mind a régi korok, mind a XX. század pálos szerzeteseivel, köztük azokkal a kiemelkedő személyekkel is, akik kiálltak katolikus hitükért, és hűségesek maradtak szerzetesi fogadalmukhoz.

Elmer István e könyvében az írói fantázia segítségével jelenik meg néhány egykori pálos elődünk. Nem az életrajzi hitelesség, hanem a pálos lelkűiét ábrázolása volt a szerző elsődleges célja. Bemutatja, hogyan gondolkodhatott egy pálos szerzetes, segít nekünk elképzelni, milyen lehetett eleink élete békeidőben és háborúságok idején.

Hiszem, hogy aki elolvassa ezt a könyvet, kedvet kap ahhoz, hogy alaposabban megismeije szerzetünk történetét. A könyv szavai és gondolatai ösztönözhetnek minket, hogy saját lehetőségeinkhez mérten, szebb és élhetőbb világot teremtsünk magunk körül.

Rólunk, pálosokról újabban sok tetszetős legenda kering. Mesék, amelyek valamely kereszténységen kívüli pálosságot idézgetnek, miközben rendünk valódi történelméről, vagy az éppen magyarságukért és kereszténységükért üldözést vagy vértanúságot elszenvedő atyákról és testvérekről megfeledkeznek. E könyv útra

5 E-