Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Bátori László: A másoló
A kép megfelelt az ember kisszerű, ám mégis szenvedélyes természetének, amely ide-oda hullámzik; egyik pillanatban azt gondolja, megragadta a mindenség kötelét, belekapaszkodik és ellendül a kisszerűségtől, máskor meg éppen ebbe kíván temetkezni, hogy ne lásson ki belőle, elégedjen meg vele, s így találjon nyugalmat a lelke. Ó, mennyi tévelygés, mennyi töpörödött kiismerhetetlenség, a kisszerűség magasiskolája! A rendfőnököt most éppen mintha ezek kerítették volna hatalmukba, sebet ejtettek, s már azt gondolta, nincs más választásuk, mint annak a nyomorúságnak szinte szakrális kántálása: elvesztünk, elvesztünk! Bátori, aki abból a félelmetes világból érkezett a pálosok közé, s nem gyerekkorától magasodott fölé jótékony esernyőként a kolostor fala, többet értett a rendfőnök viselkedéséből. Értett? — inkább csak sejtett, ismerve a „világ” természetét, s amikor kiejtette a szót: „Világ — gúnyosan elhúzta a száját. — Hát ez lenne a világ? Ugyan!” Már régen nem így gondolta, s boldogsággal töltötte el, menynyire érzelemmentesen hagyja a levegőben remegő izgalom, amely ilyen mély drámába — igen, drámába, a feszültségek színpadára — űzte elöljáróját. Megsajnálta a szép, határozott férfiút, aki korábban oly biztosan lépdelt a kolostor folyosóján, amikor magyarázott vagy a szószékről prédikált, széles gesztusaival és gyönyörű, tenor hangjával befogta a teret, mintha csak minden szavával azt mondta volna: nem én szólok, hanem általam Ő! Ez a természetes egyszerűség hitelesítette összes megnyilvánulását. „Mert testvéreim — dörgött hangja az előző nagyheti szent három nap lezárásaként —, Krisztus föltámadott, alleluja! Minden lélegzetünkkel, minden érzésünkkel és cselekedetünkkel ezt éljük át. Csak az a szép, ami igaz. Az igazság visszavetül a dolgok arcára, és széppé teszi őket. A ti arcotokat is csak az igazság teheti széppé.” Elfelejtette a prédikáció további részét, vagy nem volt rá szüksége, mit gondolt ki előtte, mert a lélek munkálkodott benne, s azt mondatta vele, miután hosszan végignézett a templomsokaság arcán: „Testvéreim, törekedjetek az igazságra!” Mindenki úgy érezte, valami rendkívüli történik velük. Nem ismerték ennek természetét és mibenlétét, de amikor elhagyták a-4S 371 K-
