Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

landóság. Az ember tehát bármit alkothat, bármit létrehozhat a jövőben, amit ma még csak fantáziájával sem ér el, akkor sem jut lényegi új tudásra. Tiszteletre méltó erőfeszítés, hogy igyekszik megfelelni az isteni adománynak és kibontja azt — részben az általa élettelennek, vagy alacsonyabb rendű élőnek tartott anyagmegnyilvánulásokból, részben magából.

„Meg sem moccanhatunk Isten nélkül.”

Ezt már Bátori gondolta.

A prior meg, mintha csak párhuzamosan izzott volna bennük a némaság, algebrai vázlatot látott maga előtt. Egy határozott egyenes, ez az idő haladása, s mint hosszú ágon, úgy ülnek rajta (élnek, duhajkodnak, örülnek és szitkozódnak, megdöbbennek, sírnak, erőszakoskodnak) az egyes korok emberei; ha azt gondolják, jobb lenne odébb ülni, mert attól megváltozna, értelmesebbé — bizonyosabbá — válna az életük, ugyancsak nagyot tévednek. De az ágon ülő-élő ember úgy gondolja, máskor és máshol jobb volna.

„Ez a totális csalódás alapja.”

Szóval az egyenes. S a prior így folytatta, de már csak magának:

A helycsere nem old meg semmit; egyrészt, mert képtelenség egyik történelmi, azaz időbeli pontról egy múltbéli vagy jövőbeli pontra helyezni az életünket, másrészt önáltatás, amely elfedi a mértani tisztánlátást. Az üres vágy nem ad választ a leglényegesebbre — semmire sem.

„Igen, mert nem az ág vonalán találjuk a megoldást!”

Mathesis atyától tanult módon a prior atya is kézbe vett egy száraz gallyat, s amit gondolt, lerajzolta egy szép napon a száraz porba. Közben azon tűnődött, néhány száz évvel később, talán már néhány évtizeddel később, egészen más módon rajzolnak majd az emberek, másféle eszközökkel és másféle anyagokra — de a lényeg akkor sem változik! Az eszköz és a módszer igen, „az embernek ki kell bontania a világot, de ennek csak akkor van értelme, ha ezzel közelebb segíti magát Istenhez”.

A prior elnézte a kisebb kövektől eltérített, girbegurba vonalat. A történelmet. „Egyenesnek tételezhetjük fel... Ez is csak elképzelés.”

Az egyenest, bár annak természete ezt kívánta volna, mégsem húzhatta a végtelenig; ahol már néhány fűcsomó keveredett a poros talajba, abbahagyta a rajzolást. Majd aprólékosan kicsiny feje363