Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

dium sem adhat, s megnevezését is nehéz megfogalmazni. Nevezzük talán intelligenciának?

Könnyen belátta, hogy az anyag, tehát a test önmagában nem rossz. „Az anyag a lét teljessége szempontjából, létrehozó okát tekintve pozitív, természeténél fogva ugyanakkor semleges.” A személyes rossz ezt a semlegest képes körbefonni és magával rántani, de ugyanígy a jó is uralomra juthat - így gondolta, anélkül hogy különösképpen rágódott volna ezen. Természete egyszerűséget hordozott; amin mások hónapokat vagy éveket töprengtek, ő egyszerűen belátta és elfogadta, vagy azonnal elutasította. Semmiféle rendkívüli értelmi vagy bármilyen más különleges képességgel nem rendelkezett. Talán éppen az úgynevezett középszerűség vagy átlagos segítette hozzá a természeteshez.

Az udvari élet — nem tagadhatta — egy időben bőszítette; olyannak tekintette, mint egy játszmát vagy matematikai képletet, amelynek ismeretlenek a szabályai és a tényezői, s neki a rendelkezésre álló elégtelen adatból kell következtetnie a játék lényegére, a matematikai képlet két oldalán sorakozó tényezőkre; ha ez sikerül, már gyerekjáték lesz a megoldás.

Csakhogy az élet mást diktált. Minél inkább belemerült az udvari politizálásba, ahelyett hogy tisztultak volna előtte a viszonyok, egyre ködösebben látott, s már minden egyszerűség szörnyű zűrzavarrá változott. Gyakran elcsodálkozott: „Hogyan lehet a szavakkal ennyi csalárdságot és hazugságot elkövetni?” S vasárnap a templomban, amikor fölhangzott a gregorián, mint égből aláhulló függőleges satírozás, olyan egyszerűen és szépen rendeződött az addig összerondított emberi hang. De jaj! — már a gregorián nyugodt férfiasságát is megrontotta a sok álnok beszéd.

Megalázva érezte magát. „Nincs hozzá közöm! Miért engedtem magam megtéveszteni?” Vörös-vörhenyes szégyen-köpenyként terítették be korábban elhangzott szavai. „Mennyi butaság, Istenem, mennyi butaság, indulat és elkeseredés!”

Nem, nem akart valamilyen szigetre elmenekülni — tudta, sziget nem létezik; ember-sziget semmiképpen. Éppen hogy a maga új szó-keresésével közelebb szeretett volna kerülni másokhoz, hogy az emberi hang dicséretével szolgálja őket.

Az emberi hang dicsérete — ezt kereste ő a hegyen.-a 352 S3-