Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

belesüppednénekjelentésükbe; ha nem is jutnak el az azonosságig, de közel kerültek egymáshoz. Más nyelveken a szó és annak jelentése, s a kimondással közölt tartalom olyan távol esett egymástól, hogy csak gyönge szálak tartották össze őket. Nem ropogtatta meg a valóságot, mint a latin. A quod dixi, dixi sokkal erősebben hangzott, belevájva hangjait a jelentésébe, mint amikor lefordította: amit mondtam, megmondtam. No és? Súlytalanná vált így: ha megmondta, akkor mi van? Könnyed, pökhendi következménynyel járhatott a kijelentés, de ha az hangzott fel: quod dixi, dixi — ez elől már nemigen lehetett kitérni, súlya volt és éle, karaktere.

így volt más kifejezésekkel is: a latin csak annyit mond, ameny- nyit feltédenül szükséges, hogy a legerősebb hatást érje el. A hangok, a szavak, a mondatok, s aztán a hallgatás. Igen, megmondatott, elvégeztetett. Határa lett a kijelentésnek, s ezzel együtt a valóságnak. És az erős anyag visszaszállt annak kimondójára, már meghatározta a jellemét, nem lehetett súlytalan lefetyeléssel eliramodni a szavak jelentése és jelentésük következményei elől.

Vajon mi teszi a szavakat ilyen hitelessé az egyik nyelven, s hogyan lehetne ugyanígy szólni az anyanyelvén? S miután ilyen és ehhez hasonló kérdések egyre gyakrabban foglalkoztatták, elképzelhető, hogy az udvari locsogások közepette - pusztán nyelvi meggondolások miatt is — egyre rosszabbul érezte magát. „Elfolyik a sok ostoba szó, s mindent megmérgeznek” — dühöngött. A beszédet összekapcsolta — nem is alaptalanul — a beszélő személyiségével, valami zűrzavaros lény-egyveleget látott maga előtt, nem pedig latin szavakkal megmetszett karakteres embereket. „A szavak arra valók, hogy elfedjék a gondolatokat.” Talán hallotta vagy olvasta valahol ezt, s azóta nem tudott szabadulni tőle.

A hegyről messzire látott, a távolság kitisztult a kezdődő tavaszi időben. Ne tételezzünk föl ebben valamiféle jelképet — nem, ez a fiatalember egyszerűen csak lázadt, talán maga sem tudta pontosan, mi ellen, s a lázadásnak ezt a formáját találta.

Lázadni valami ellen — erre még könnyebben adható válasz, de ha azt mondjuk: lázadni valamiért — máris sokkal nehezebb a dolgunk. De önmagában a lázadás is lehet szép.

Zsigmond király és császár halott. Bátoriban a hír hallatára — mintha egyszeriben testet öltene - nyilvánvalóvá vált az udvari-53 347 K-