Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

Tiszta időben ellátni onnan a Balatonig. Ha addig nem is, de mindenképpen messzire.

Nem volt könnyű Bátori László délelőttje, hiszen alig tudott mit kezdeni a benne forgolódó sokféle gondolattal és érzéssel. A logika ösvényei láthatatlanná gazosodtak elméjében, az érzelmek hintáztak, türelmetlenségében szeretett volna bizonyosságra jutni. Visszatérő vágy ez mindenkiben, hiszen ebben a létmódban, amit életnek nevezünk, éppen létmódunknál fogva ki vagyunk zárva a bizonyosság fölismeréséből, a bizonytalanság, az ismeretlenség, a kétely az emberhez illő — ha nem is méltó.

Legyünk tárgyilagosak: a fiatalember lobogó, gondolatokba süppedt személyisége nemigen írható le. Külsőleg persze igen: szeme alatt és vállán a csontok boltívei a bőr közelébe kerültek, s úgy tartották magukat, mintha valami áldozatot hordoztak volna — pedig csak egy emberi testet alkottak.

Hirtelen különös gondolata támadt: „Miért töltjük az időnket mindenféle értelmetlen dologgal? Képtelen, groteszk magatartással, nyakatekert szavakkal, lihegő akarattal? Miért ülünk bambán az idő petyhüdt kényelmében, s már nem mindegy, hogy mi lük- tetünk-e vagy az idő halad? Szavakkal, mondatokkal tömködjük magunkat, mintha ezzel támaszthatnánk életre azt, akit magunknak nevezünk.”

Beszéljen erről az udvarban az ostoba tökfilkók előtt? Nem mintha magát annyival érdemesebbnek tartotta volna, „de ezek buták, zsákmány-zsoldosok, csorog a szájukon a zsír, gusztustalan, gusztustalan”. A zsír persze képletesen értendő Bátori László szó- használatában: hűséggel (leginkább annak látszatával) vagy árulással megszerzett falvakra, földbirtokokra, várakra, udvari befolyásra gondolt.

Hiába nem akarta, elé vetültek az udvari képek: „a sunyik, akiknek teste és szándéka szétomlik és kicsúszik az igazsággal való szembesítéskor”. Ilyennek látta a nemes urakat. „Nemes urak, átkozott gazemberek, számító nyamvadtak” — és ki tudja, még miféle szitkokat szórt rájuk. A királyt egyszerűen kihasználták, energiájuk java részét a taktikázásra fordították, hogy mindig ott legyenek a hatalom közelében, egyikük nem átallotta, meg is fogalmazta: a szalonnarétegben. Mert a szalonna védi és táplálja a-53 343