Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Virág Benedek: Hová szaladsz?

előbb megriadt tőle — „kimondhatom-e így, ilyen egyszerűen, ekkora közvetlenséggel?” — aztán a tüdejébe szorult levegő ritmusta- lanul nagy lélegzet után kapott: „Szabadon tudlak szeretni.”

„Imre, verset akarok írni hozzá!”

„Kihez? Szerelmes vagy?”

„Igen, szerelmes! Miért futunk más-más nap alá?” Előrehajtotta okos, nagy szemét: „Ez is Horatius, hallgasd csak, így fordítottam tovább:

„Ki volt az,

honja hagytával ki magát magában tudta kerülni?’*1

Hosszan beszélgettek arról, nem véletlenül születik az ember valahová, a véletlen a mi kategóriánk, mert nem ismeijük a törvényt, s behelyettesítjük a magunk dadogásával. Imre azt mondta, mindenkinek az önmaga látszólag véleden helyzetében kell bizonyosságra törekednie, ekkor felel meg leginkább a törvénynek. „Ha magyar vagy, minket, pálosokat csak akkor fogadj el, s légy te is Özséb atyánk követője, ha belátod, hogyan tudod figyelmedet, akaratodat ebből az adottságodból leginkább a bizonyosság nagy törvényére irányítani. így segíthetsz másoknak, hogy ugyanúgy lássanak, s ne fájjon nekik, amit az imént Horatius szavaival mondtál: senki nem volt még igazán szerencsés, s boldog egészen.”

Benedek a délutáni imaórán erőltette magát: „Hajtogatom a szavakat, Uram, de én látni akarlak, érezni akarlak, a megtestesült- ség erejével, mert különben kevésnek érzem magam. Kevésnek és bizonytalannak, aki eltévedt az okoskodás lejtőjén.”

Egyik nap könyveket talált a cellájában. A négy sarokból összehajoltak a boltozatos ívek, a mélyedésben, a kolostorfalak súlyosságában ült az ablak. Kitárta szárnyait, „messzire látok, messzire!”, dél felé tekintett, a gyönyörű vidékre, arra járt a nap és minden olyan egyszerű volt, „ne hagyjon el ez a perc”, kérte, s mintha az állandóságot érezte volna, amit Alexovics Vazul atya örökkévalóságnak nevezett a szentatyák írásainak magyarázatakor.

8 Részlet Virág Benedek Horatius-fordításaiból, Ódák Horatiusbái, II. 16, Pompeius Grospushoz.-9 313 Eh