Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

lik a vidékükön. Csak ne álljon meg, mint a Debrecen környéki pusztákon. Persze tudták, azzal az ösztönös tudással, amely kiélezett helyzetekben olyan ismeretek birtokába juttatja az embert, amelyekről egyébként nincs és nem is lehet tudása, hogy az első vonalakat, a harcosokat követi a csürhe, s ez akár napokra is megtelepszik és garázdálkodik, míg a hadvezetés saját, jól felfogott érdekéből közbe nem lép. A katonának engedni kell, hogy kiélhesse az ösztöneit, aztán visszaparancsolják a fegyelembe, mielőtt még fölbomlasztja a rendet.

Hat-hét nap elegendő erre, gondolták az emberek, aztán elindultak a falu és a tanyák felé. Páter Ferenc mozgósította háza- népét. Ott élt velük egy öregember, fiatalkorában, talán még kölyök volt, egy gally belevágódott a bal szemébe, azóta homályosan látott vele, de a ház körüli munkához megmaradt az ereje. A szerzetesek nem is tudták pontosan, pedig ott élt velük, hogy mivel tölti az egész napot; hol itt látták, hol ott, egy kis fát vágott, söp- rögetett, megetette és este beterelte a csirkéket az ólba - különös tehetsége volt ahhoz, hogy minden látványos forma nélkül mégis sok mindent elvégezzen. Amikor meg nem volt más dolga, beült a sarokba egy sámlira, s mintha valami berendezési tárgy lenne, ült csak, jöttek-mentek az atyák, ő meg mondta a magáét: amit az atyákról gondolt meg a világról. S hagyták, hadd beszéljen, még a morgolódása sem bántotta őket. A konyha mellett talált magának egy kis helyiséget, valamikor éléskamra lehetett, de kicsinek bizonyult ahhoz, vagy ellenkezőleg, fölöslegesnek, mindenesetre megürült, s ő ott rendezkedett be. Volt, hogy éjszakára is maradt, máskor elindult haza, de igazából senki nem tudta, hol is van az ő otthona. Hallottak arról, hogy valahol él a lánya, unokái is vannak, de hogy azok törődnek-e vele, senki nem tudta. Mindenesetre egyszerű posztókabátjában, kordbársonyból készült nadrágjában mindig tisztán jelent meg, s az ing is frissen mosott volt a nyakán. Megszokták, hogy olyan ember, aki mindent el tud intézni, és mindenről gondoskodik, ami az ő dolga. De ha mással bízták meg, hamar fölháborodott, s ilyenkor legalább két napig a világ igazságtalanságáról morgott.

Aztán ott volt még a házvezetőnő, mindennap korán érkezett a faluból, és este járt csak haza. Miután felszolgálta a szerzeteseknek a vacsorát, utána el is mosogatott. Közben még arra is talált időt,

232 K-