Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Vezér Ferenc: Minden élők útján
„Testvéreim...” — egymás után ragadta meg a lányok és az asszonyok kezét, mintha csak pontosan tudná, mit kell tennie. Pedig ő — önmagában — semmit sem tudott. Ő csak egy egyszerű pálos szerzetes volt, az alföld közepén, bumm... bumm... ezek harckocsilövedékek, egyszer valaki azt kérdezte tőle — merthogy fiatal korában ferences szerzetesek fogadták maguk közé a falusi labdarúgópályán, „figyelj, szaladj, rúgom a labdát” -, miért nem a barna szerzetesek közé állt, mire értelmes tekintetével, homloka fölött kétoldalt hamar fölkopaszodott szőke hajával pattogóan elnevette magát: „Ök barna ruhát viselnek. Nekem meg ezt a fehér habitust kellett magamra öltenem. Kellett, s ez valami mindennél szebb felszólítás volt számomra” — és már ment tovább, egyszerűen, jókedvvel. „Testvéreim...” — elindult a templom felé, intett, s a nők követték. Mennyien lehettek? Hatan vagy heten? Egy-két félj és apa tartott velük, akik nem akarták addig magukra hagyni őket, amíg nem bizonyosodnak meg a sorsuk felől. Kopogtak az élet lecsupaszított, természetes léptei. Az utolsó padsornál a szerzetes térdet hajtott, a nők és kíséretükben a férfiak követték őt. Az egyik asszonynak nehezen ment a hajlás, de megpróbálta. Páter Ferenc odapillantott: az utolsó időkben járt, előretolt hasa már leereszkedett. „Templomban fog születni.” A dolgok hitelét az átélés adja meg. A várandós asszony életében a szánalmat egyszeriben a remény váltotta fel. Ami addig összekuszálódott benne, egyszeriben kisimult és természetessé vált. „Templomban fog születni” — ismételte Páter Ferenc szavait az asszony, csodálkozással és várakozással. Páter Ferenc novíciusmestere — Ferenc elfelejtette már, melyik esti elmélkedési ponthoz fűzte a gondolatot — azt mondta: a romantika lényegét nem érti az, akinek nincs hite. A novíciusmester meghalt, elmúltak a régi idők, de ez a mondat egyszeriben megjelent a szentkúti templom hajójában, s az eseményeket a valóság ráncaiba szedte. Páter Ferenc intézkedett: a nőket fölvezette a kórusra, ahol az orgona mögött egy kisebb terem nyílt. Itt tartották a templomi ^ 230 E-
