Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

Fájdalom vagy ijedtség? Laci bácsi kisietett a házból, mozdulataiból látszott, hogy Ferkó nagy bajt követett el hangos zokogásával, a lelkész mielőbb el akart érni hozzá, hogy... most mi lesz? Könnyes tekintete egyik oldalán az igyekvő Laci bácsit látta, a másikon meg, ahogy a macska ijedtében felugrott a kerítésre, s eltűnt a drótkerítés résén át: a macska — a szomszéd macskája.

„Mi történt?”

„A labda... eltalált a labda...” — és Ferkó a nyakára mutatott. Laci bácsi végigsimította a gyerek fájós részét, nem szakadt be a gége, állapította meg, nincs nagyobb baj.

„Kérlek, maradj csendben, Laci nagymamája odabent haldoklik.”

Mit csinál? — Ferkó talán először hallotta életében ezt a kifejezést. Emlékezett a nénire, aki ott feküdt az egyik szobában (a parókiának sok, mindenféle fantáziadús helyisége volt), fehér ágyban, a haja is fehér volt, amint szétbomlott a párnán. Ősz, javította ki édesanyja, amikor egyszer mesélt róla. „Tudod, kisfiam, öregkorban a fehéret már ősznek mondja az ember.” Az ágy végéhez hurokkal gurtnit kötöttek, s ha a néni föl akart ülni, ebbe kapaszkodott.

Ferkó egyszeriben elhallgatott. Sajgóit még a torka, ahol a labda eltalálta, piroslott a bőre, de mintha a fájdalom hirtelen megijedt volna annak a szónak a hallatán: haldoklik.

Nem tudta, hogyan haldoklik valaki, s legkevésbé tudta, hogyan haldoklik ez a néni. Mit csinál, aki haldoklik? És miért haldoklik? ők fociznak, az meg haldoklik. Hogyan van ez?

Csak annyit fogott fel, hogy nem szabad sírnia, mert méltóság- teljes csöndet kíván — még az udvaron is —, ha valaki odabent haldoklik.

Ezt is látta, sőt érezte a torkán csattanó labdát, azt a tehetetlen fájdalmat, amitől keservesen sírva fakadt. Amikor Laci bácsi megnyugodott, hogy abbahagyta, ami neki természetes volt — mert hiszen úgy eltalálta a labda, hogy nem kapott levegőt, és fájt —, visz- szasietett a házba, „nagyon fontos lehet, ha ennyire siet, talán segít neki meghalni”, és mint aki valami vétséget követett el azzal, hogy fájdalmasan elsírta magát, a barátjától sem köszönt el, hanem a kapu felé igyekezett, minél messzebb legyen, mégis érezte a halál szagát.

^ 220 K-