Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

kínnal, szörnyűséggel, mert még az is jobb a rettentő bizonytalanságnál.

Ferenc páter nem akarta befolyásolni az idősebb testvéreket. Belépett a kápolnába, igazi, csöndes őszi időben, és gondolatait természetes módon fölfüggesztette az imádság végtelenbe ívelő zsinóijára. Közben eszébe jutott, mi mindent kell még betakarítani a kolostor kertjéből. Kint maradt a káposzta, a téli retek is még a földben, milyen jó az nyersen lereszelve, kissé megsózva, de a naspolya december előtt nem puhul meg.

A fiatal pálos szerzetes még novíciusi idejében hallotta spirituálisától az egyik punktában — fiatalos jókedvében az elmélkedési szempontokat egyszerűen punkta-buktának nevezte, amit vacsora után meg kellett emészteniük —, hogy minden ember három dologra vágyik életében: békére, biztonságra és bizonyosságra. Az első kettő, folytatta a spirituális, történelmi kategória, az időben élő ember természetes törekvése, ahogy a gyerek is meg akar kapaszkodni, és nyugalmat remél, a bizonyosság ellenben — amely az úgynevezett végső kérdésekre irányul — túllép a történelem kategóriáin.

Szelíd volt az ősz: minden túlzás nélkül érett be a természet, megmutatta a maga lehetőségeinek határát, s ilyenkor a fények is megcsöndesedtek. Ferenc páter nem tudta, valóban létezik-e a történelem, vagy csak a képzelet kategóriája ez? Túl sok minden gyötörte, annyit tudott, az oroszok már nincsenek messze, bármely nap, sőt bármely órában megjelenhetnek. S hogy azután mi következik?

Végül úgy határoztak a szentkúti atyák, elutaznak a budapesti kolostorba — ha egyáltalán van még rá lehetőségük. Ferenc atya, a szentkúti kegyhely gondnoka marad. Később Könyves testvér jelentkezett: ő sem hagyja el a kolostort.

így a három idősebb pálos szerzetes csomagolt. Nem sok mindent, csak a legszükségesebbeket, aztán fölrakták a holmikat egy kis kétkerekű kocsira, Ferenc páter maga után húzta, az atyák meg mellette lépdeltek a vasútállomásig vezető úton. Könyves testvér maradt a kolostorban, mintha jelenlétével fönn akarnák tartani a biztonságot.

A faluba vezető úton zörgött a kiskocsi. Lebegtek a fehér reverendák. Az atyák nemigen beszéltek közben. Az egyik kertben-S 206 K-