Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

Köszönöm, köszönöm, aztán elbocsátotta a hírhozót. Elvégre számíthatott erre; mindenre számítania kellett. Megint csak a latin bölcsességet tolta maga elé: MZ admirari! — Semmin ne csodálkozz!2

Nem is csodálkozott, inkább azon gondolkodott, vajon az iménti hír mennyiben módosítja azt a bizonyos pókhálót, amelynek mindenegyes szálát megfelelő feszességben kell tartania, hogy az egész össze ne omoljon. A tragédia a legkisebb taktikai hiba hatására bekövetkezhet.

Stratégia? Ugyan. A túlélésnek nincs stratégiája, csak taktikája.

„A behódolás, az adófizetés látszólag a gyöngeségjele. Igen, látszólag! Fizetünk, mert az érdek most ezt diktálja!” Ferdinánd nagyvonalúan cselekedhetett, hiszen a szultán meghagyta magyar- országi birtokai javát.

„Szóval a harmincezer aranyat is a szinte már nem létező Magyarország fizeti meg! Miközben Ferdinánd mögött — akárhogyan is, de — ott az egész birodalom vagyona. S nekem ebből a nyomorúságos, lét és nemlét határán lebegő világból kell kiizzadnom a fizetséget. Az adó kevés ehhez, nem lehet a végletekig megterhelni az embereket... Ha a velenceiekkel és a lengyelekkel nem sikerülne időről időre jól üzletelnem, bizony aligha tudnám előteremteni... Harmincezer arany! Súlyra is rengeteg, hát még értékében!”

Senki nem értette, hogyan teremti elő a barát a szükséges összeget, s ő nem is igen akarta, hogy bárki megértse. Arra gondolt, legjobb, ha Isten elé tárja nem éppen mindig becsületes kereskedelmi és pénzügyi mesterkedéseit.

Aztán ott volt János Zsigmond és Izabella. A király már gyerekkorában ilyen szavakkal szaladgált: „én vagyok a király, én vagyok a király”, mintha csak mesét mondana föl, de ez a mese maga volt a valóság — ha ugyan annak lehetett nevezni ezt a képtelen világot.

„Nos, a király! Ha sikerülne lemondatni — hiszen jelenleg semmi súlya nincs —, s Ferdinánd kinevezne engem Erdély helytartójának, akkor talán még fönn lehetne tartani a politikai egyensúlyt. A Madridig húzódó birodalomnak lennék helyi embere. Látszólag

2 Szállóigévé lett részlet Horatius episztoláinak első könyvéből (6.1).-a 188 K-