Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
művelt embernek, a matematikában sem szerzett különösebb jártasságot, de azért annyit tudott, hogy vannak megoldhatatlan képletek, amelyeknek nem lehet a végére járni ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben. Most is így érezte. Mit tegyen? Nyissa meg Buda kapuit Roggendorf tábornok csapatai előtt, amikor tudja, hogy nyomorult hadi ereje semmit nem számít a törökkel szemben? Mire ez a felfelé törekvő hatalom visszacsap, a birodalom még nem érkezett el kifejlődése csúcspontjára, amikor majd kezdődik a hanyatlás. Most még lüktető, erőszakos erőt mutat, s mi ehhez Roggendorf néhány nyomorúságos egysége? Ráadásul java részük zsoldos, akik fizetésig hűségesek — vagy addig sem —, s az első vészhelyzetben, amikor szakmájuk már nem jövedelmező öröm, hanem kockázat, odavetnek fegyvert, bátorságot, elvhűséget; amivel addig sem igen rendelkeztek. S ha a török űzi ki Buda falai közül a németet, már semmi nem szól a csecsemő király és Magyarország mellett, megszűnik, elenyészik az ország, s egy, legjobb esetben két nemzedék múlva már senki nem emlékezik arra, hogy valaha itt oázott, csecsemősírt egy János Zsigmond nevezetű király, s volt valaha egy keresztény nép... „A Habsburgoknak most nincs erejük ebben a térségben. Politizálásuk áttolódott a földrész nyugati részeire, s ha netán az oszmán birodalom — mint néhány száz esztendővel korábban az arabok — elárasztja Észak-Afrikát, s a harapófogó elve szerint a Balkán felől, másrészt Hispániának lódulva, közrefogja Európát, az itteni hatalmak majd csak akkor szedik össze az erejüket, s újabb poatier-i csatára kerül sor. De addig...? Magyarország — nézte György barát hosszan az asztalára kiterített térképet, mert mint mondta: a térkép szemlélése józanságra int — kicsinyke öböl ebben a nagy harapófogóban.” S az ígéret. A gyermeket, a csecsemőt mindenáron óvni, védeni, segíteni...! Hiszen így mondta, így ígérte, s egy haldoklónak nem lehet hazudni. György barát egyébként sem szerette a hazugságot, Sőt ki nem állhatta. Inkább kudarc, megszégyenülés, csak ne uralkodjék el a hazugság! Ötvenkilenc esztendős korában már hamarabb fárad az ember. A teste is, de sokkal inkább a lelke és az akarata. Már nem gondol177 E-
