Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

Örömet szerzett neki, hogy maradt még ereje. Nemsokára ötvenkilenc éves, talán elég is lenne az élethez ennyi. Csakhogy erről sem maga az ember dönt. Még ha úgy gondolja, saját döntésével akár véget is vethet életének.

„A halál... persze hogy az eszembe jut. De nem szabad túl sokat foglalkoznom vele. Amikor odakerülünk, úgyis olyan tudás birtokába jutunk, aminek most még híján vagyunk.”

Ha nem lenne ott a feladat, amelyet János király adott neki, legszívesebben visszatért volna a sajóládi kolostorba. „A testvérekkel együtt végezni a vesperást, aztán a napközi imaórák... este meg a nap dicsérete. Ó, micsoda szabadság!”

De messze került ettől a szabadságtól. Vagy más módon kellett megfelelnie annak?

Ez az utóbbi gondolat már megint távolra visz. Fölösleges, értelmezhetetlen, gondolta, s megelégedett annyival: „Szépen cselekedni, s örülni a cselekvés erejének.”

Néhány nap múlva egyszerű döntéseket hozott. Károly császárnak és Ferdinánd királynak levelet írt, más-más hangnemben, de ugyanarra ösztönözve őket, fogadják el az új (csecsemő) királyt, ez szolgálja leginkább érdekeiket, a török szultánnak meg — maga sem tudta, hányadik alkalommal immár — szép kis pénz-, ékszer- és drágasággyűjteményt állított össze, s megbízható emberével elküldte neki. Mindig éppen annyi értéket csomagolt be, szépen bonyolított körmondatok kíséretében, amennyi elegendő volt a gyarlóság kielégítésére.

S intézkedett: a csecsemőt mielőbb meg kell koronázni. A koronázás szentségi erővel bírt. Aki részesült benne, ettől kezdve el- törölhetetlen jegyet viselt magán, mintegy szentségnek tekintették, amit emberi akarat cibálhatott ugyan, de meg nem semmisíthetett.

Jól tudta György barát, mit jelent a szentségi erő. „De nehéz, nagyon nehéz, nem vagyok már fiatal, fogy a türelmem is, hamarabb ingerültté válók az ostobaság, rosszindulat és sunyiság láttán. Mert nem az a baj, ha valaki másként gondolkodik — a baj akkor kezdődik, ha nem a szellem és a jellem erejével képviseli ezt.”

Nehéz éjszakák, szörnyű álmok. Pedig korábban, ha álmodott, szépek voltak a képek, kiegyensúlyozott világ tárult föl — egy kis-9 175 B3-