Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
A törökkel szemben tanúsított „hangulatjavító intézkedésekről” a kincstárnok, György barát gondoskodott. Gyűlölték, hiszen be kellett hajtatnia hozzá az adót. Egy-két léha, ám annál inkább hataloméhes urat meggyőzött, hogy előnyös kölcsön fejében jelentős befolyáshoz juthat a későbbiekben. S amikor ez nem következett be - mert nem következhetett be — belátható időn belül, György barát azzal vigasztalta őket, hogy az okos ember nem a holnapra tekint, amikor befektetéséről dönt. A bizonytalanságban a bizonyossággal érvelt, miközben maga sem tudta, hová, merre haladnak a dolgok, de valami különös érzékénél fogva mindig felismerte, éppen mit kell cselekednie, hogy azt a bizonyos egyensúlyt, amely megint csak homályba veszően lengette szárnyait, ne engedje végleg kibillenni. „Uram - térdelt le, fájt a lába és a dereka is nehezen bírta —, miért küldtél engem ebbe a bizonytalanságba a bizonyosság emberének? Gyönge vagyok hozzá, már nem tudom követni, mi az emberi törekvés és mi a te akaratod.” János király — úgy látszott — fölépült, ifjú felesége a természet kívánalma szerint valóban könnyen megfogant, a király meg elindult Erdélybe, hogy rendet teremtsen. Kitől melyik várat veszi vissza, bár azt sem tudta, hol kit talál, aki melléáll. Satnyán növekedett a főúri bizalom iránta, mégis nekibátorodott az újabb ellenállás letörésének. Nem kis része volt ebben annak, hogy maga mellett látta György barátot, akiben már elveszett az egykori hadnagy, az ügyes lovas, komikusán, de még inkább kényszeredetten ülte meg a lovat, s állán az örökös feszítéstől mély kráter keletkezett: a megoldhatatlanság vulkánja. Ezért mondta olykor a barát a maga egyszerre szeretni és gyűlölni való iróniájával: „Az életből a halál az egyetlen biztos kitörési pont.” Bölcsessége filozófiai bon mot-nak jó volt, de különben nem ért semmit. Tudta ezt jól a barát, s aligha várhatta el, hogy a megjegyzés mélyének eleven teológiai tartalmát bárki is megértse. Nos, így lovagoltak, így harcoltak, így politizáltak, így győztek. De hogy mit jelentett az éppen aratott győzelem, senki nem mérhette föl. György barát szeme előtt annyi ember halt meg, hogy már vastag függönyt húztak ifjúkora kardszúrása elé; csak semmi szépelgés: gyilkossága elé. S amint öregbedett benne a szerzetesség-43 164
