Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

kapcsolódó magánkápolnát, sok idő telt el, aztán a térdeplő nyi- kordult egyet, a barát kisietett a refektóriumba. „János, tudna nekem egy töltött csirkecombot tálalni?”

A szakács és mindenes elősietett.

„Hogyne, püspök úr! A sikeres megállapodás örömére?”

„Nem azért, hanem mert éhes vagyok.”

Néhány nappal később végképp fölszállt a téli köd, elfáradt és kiszikkadt már minden ember és állat, a földben a növények már arra vártak, hogy végre előtörjenek a maguk életerejével. Aki nem hitt, elképzelni sem tudta, honnan ez az ismétlődően visszatérő életerő minden tavasszal — egy ilyen napon, talán szombat lehetett, és hosszan elnyúlt a délelőtt, György barát az ószövetségi Jóbnak érezte magát, igaz, nem volt hitvese, sem gyermekei, akiket elveszíthetett volna, mégis Jób-vesztesnek érezte magát, s ahogy csöndes nyugtalanságában le-föl járkált, jelentették neki, hogy egy szerzetes kér bebocsátást.

„Szerzetes? Miféle szerzetes?” — s megriadt a második kérdéstől: hogyhogy miféle szerzetes? Hát nem mindegy?

Szürkésfehér öltözékére tekintett. „Miért gondolom, hogy eny- nyi elég a szerzetességhez?” — s megrángatta magán a habitusát. Még inkább nyomorította a Jób-hangulat.

Pálos szerzetes volt, akit beengedtek elé. „Antal atya, a sajóládi kolostorból.”

Szikár férfi állt előtte, vékony, hosszú arca erős volt ajellem elhatározásától. Egyenes termet, „a kövérség nem torzította el az alakját, ebben a mindenféle tárgyalásban bezzeg az én testem elnehezedett” — aztán György barát jótékonyan, mintha csak ajándékot kapott volna, nézte Antal atyát. Legalább húsz évvel fiatalabb volt nála.

„Üljön le, atyám...” — majd zavartan, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, a fiatal pálos szerzetes kaqa alá nyúlt: „Nem! Menjünk át előbb a refektóriumba! János! Kiemelkedő vendégünk érkezett!” A konyha megmozdult.

„Éppen ez az! Nem tudok én enni, pejei úr...”

Jób-nap volt ez mindenképpen. A szeretet és a megpróbáltatás együttes kötege, amikor nem lehet tudni, melyik a szeretet és melyik a megpróbáltatás, s mi adja a köteg erejét.-3 154 E-