Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

közben tárgyalt, hosszan belenézett a másik szemébe, különösen amikor az beszélt. Bosszantó volt: vigye a tekintetét legalább egy időre máshová, minek leselkedik ilyen kitartóan! Pedig éppen ez a magatartás mutatta jelleme őszinteségét. Csakhogy ahol általában hazudnak az emberek, a szó hamisan gu­mi, ott nem szeretik az őszinteséget. György barát — mi tagadás — olykor élvezte ezt a helyzetet; a zavart, amit figyelmével előidé­zett; máskor szégyellte magát miatta. Nemcsak a keresztény urakkal tárgyalt így, hanem azokkal a bé­gekkel és csauszokkal is, akik ugyancsak felkeresték időnként a váradi püspököt. Szép kis komédia! Folyik a keresztény uralkodók titkos egyezkedése a török ellen, közben török méltóságok is ott j önnek-mennek. György barát másként gondolkodott: nem a török ellen egyez­kedett, hanem az ország fönnmaradásáért. Ha János király alól ki­csúszik a talaj, akár halálával, vagy Ferdinánd és bátyja, Károly csá­szár hadi ereje által, de ugyanígy a török türelemvesztésével, akkor nem János király tűnik el — sőt elsősorban nem ő; az egyéni sors pillanatnyilag érdekes, de a történelem menetében jelentéktelen apróság —, hanem az ország. A barát ösztönösen érzékelte egyén és történelem viszonyát, s míg a többiek személyek hasznát és elő­nyét kotorászták a tárgyalóasztalnál, őt másféle meggondolások vezették. Amit persze a szemben ülők, sőt sajátjai közül sem értet­tek a legtöbben; s amit valaki nem ért, az indulattal tölti el. A ma­ga bizonytalanságát és szándékait a másikra önti. így cselekedett Johannes Wese érsek is, akinek egyik, megbízó uralkodójának kül­döttjelentését — a diplomácia szokásos eljárásait megtartva ugyan, de némi rafinériához folyamodva — mégis elolvashatta György ba­rát. Róla esett szó ugyanis a levélben: „Semmi hitel, semmi igazság, semmi szemérem és semmi állha­tatosság nincs benne. Ne higgyen felséged az ő leveleinek, habár esküvel pecsételi is meg azokat: mert ő mindennap megszegi hi­tét, és hasonló csalások és esküszegések által gyarapította eddig is, gyarapítja most is uralmát.” A barát minden indulat nélkül odébb tolta a követi jelentés má­solatát: „Nem kell, hogy szeressenek, inkább tartsanak tőlem.” Miután ilyen szépen, mindenféle erőnek és számításnak hódol­va, február 24-én aláírták a váradi békét — békének nevezni persze-43 152 K-

Next

/
Oldalképek
Tartalom