Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

közben tárgyalt, hosszan belenézett a másik szemébe, különösen amikor az beszélt. Bosszantó volt: vigye a tekintetét legalább egy időre máshová, minek leselkedik ilyen kitartóan!

Pedig éppen ez a magatartás mutatta jelleme őszinteségét. Csakhogy ahol általában hazudnak az emberek, a szó hamisan gumi, ott nem szeretik az őszinteséget. György barát — mi tagadás — olykor élvezte ezt a helyzetet; a zavart, amit figyelmével előidézett; máskor szégyellte magát miatta.

Nemcsak a keresztény urakkal tárgyalt így, hanem azokkal a bégekkel és csauszokkal is, akik ugyancsak felkeresték időnként a váradi püspököt. Szép kis komédia! Folyik a keresztény uralkodók titkos egyezkedése a török ellen, közben török méltóságok is ott j önnek-mennek.

György barát másként gondolkodott: nem a török ellen egyezkedett, hanem az ország fönnmaradásáért. Ha János király alól kicsúszik a talaj, akár halálával, vagy Ferdinánd és bátyja, Károly császár hadi ereje által, de ugyanígy a török türelemvesztésével, akkor nem János király tűnik el — sőt elsősorban nem ő; az egyéni sors pillanatnyilag érdekes, de a történelem menetében jelentéktelen apróság —, hanem az ország. A barát ösztönösen érzékelte egyén és történelem viszonyát, s míg a többiek személyek hasznát és előnyét kotorászták a tárgyalóasztalnál, őt másféle meggondolások vezették. Amit persze a szemben ülők, sőt sajátjai közül sem értettek a legtöbben; s amit valaki nem ért, az indulattal tölti el. A maga bizonytalanságát és szándékait a másikra önti. így cselekedett Johannes Wese érsek is, akinek egyik, megbízó uralkodójának küldöttjelentését — a diplomácia szokásos eljárásait megtartva ugyan, de némi rafinériához folyamodva — mégis elolvashatta György barát. Róla esett szó ugyanis a levélben:

„Semmi hitel, semmi igazság, semmi szemérem és semmi állhatatosság nincs benne. Ne higgyen felséged az ő leveleinek, habár esküvel pecsételi is meg azokat: mert ő mindennap megszegi hitét, és hasonló csalások és esküszegések által gyarapította eddig is, gyarapítja most is uralmát.”

A barát minden indulat nélkül odébb tolta a követi jelentés másolatát: „Nem kell, hogy szeressenek, inkább tartsanak tőlem.”

Miután ilyen szépen, mindenféle erőnek és számításnak hódolva, február 24-én aláírták a váradi békét — békének nevezni persze-43 152 K-