Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

félre az erőviszonyokat, ugyanakkor ne a leforrázott kutya öntudatával érkezzen meg Buda alá.

György barátban talán eme út során fogalmazódott meg az a politikai filozófia, amelyet aztán a következőkben mindvégig követett. Minden személyes törekvésnél többet jelent az ország fönnmaradása.

Egyszerű filozófiája illeszkedett a barát gondolkodásához és jelleméhez. „Nem szabad semmit túlzásba vinni, az okoskodást sem!” S lovagolt, janicsároktól körülvéve.

Már a déli csatamezőn fölfigyelt arra — nem kellett hozzá túl nagy éléslátás —, hogy a török barátsága egyben őrző gondviseléssé zárult körülöttük; de hát ez volt az a szűk nyílás a lehetőségek között, ahová éppen érdemes volt még bedugni a fejüket. A király szerette volna, ha a barát leveti szerzetesi öltözékét — „mit szól ehhez a szultán?” —, de ő azzal hárította el, sokkal jelentéktelenebb ember annál, mint hogy a szultán pillantásába belefurakodna. S továbbra is a portól olykor színeváltó pálos öltözetét hordta. „Akkor legalább kössön kardot.”

A barát előbb arra gondolt, bibliai idézettel válaszol erre a kívánalomra — ki kardot ragad, kard által vész el —, aztán meggondolta magát, s inkább elütötte egy kis humorral: „Ebben a korban már és ilyen vézna testen nevetségesen mutatna a kard.” A király erre végre elmosolyodott, aki hallotta a megjegyzést az urak közül, a szerzetes személyének jelentéktelenségét kifejezve csak legyintett. György barát meg továbbra is azzal az érzéketlennek látszó tekintettel rázkódott a lován, mint addig.

A szentlőrinci kolostorból nemegyszer le kellett ereszkednie a Duna-parti várba, vinni-hozni a hírt, továbbítani az üzenetet — leginkább ilyesmit bíztak rá, s ifjúkori vékonyságával és a tagjaiban még dolgozó hadnagyi múltjával könnyen vette visszafelé az emelkedőt.

Azóta sok esztendő telt el. Mennyi is? S kiszámolta, bizony annak már legalább huszonhárom esztendeje: hogy lüktetett a teste, amikor bekopogott, s a maga száraz hangján előadta: szerzetes kíván lenni. „írni tudsz?” „Nem.” „Hát olvasni?” „Azt sem.” ,Jól van fiam, nem baj, egy buta testvérrel több vagy kevesebb, mit számít.”-a 138 Sr