Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
A ferences szerzetes tovább mesélt. Mohács után a török csapatok megindultak északnak a Duna mentén, elérték Budát és feldúlták. „De amit tulajdonképpen mondani akarok, ezután következett”, folytatta evés közben. Alázattal élt, ezért aztán ha bekopogott valahová, természetesnek találta, hogy azzal a humoros mondattal kezdje: olyan szomjas, hogy majd éhen hal, s azt sem tudja, hol alszik az éjszaka. György barát Mohácsról és Budáról tudott, de amit ezután közölt vele a szerzetes, újdonságnak számított. Budától északra és nyugatra a török csapatok közeledtének hírére Dobozy Mihály, a helybéli földek urának parancsára szekértáborba vonultak a falvak lakói. „Ott voltam, ezért tudom...” Távolabbról is érkeztek menekülők, nemcsak férfiak, hanem asszonyok is, gyerekestül. „Ott ugráltam a kicsinyekkel, hogy ne unatkozzanak.” Pusztamarót közelében hatalmas embertábor gyülekezett össze a délről érkező hírek hallatára. Senki nem tudta, mi az igazság, egyik hír kergette a másikat, mintha csak szerencsejátékot űznének: ki tud ráígérni a másikra. A ferences szerzetes higgadtan adta elő, mi történt. Olyan szavakkal, melyek láthatóvá tették az egymásra halmozott szekerek látványát — mert így nagyobb biztonságban érezték magukat a bentiek. „Óriási kör volt, benne a rengeteg ember, a férfiak a szekerek mögé bújva fejszével, bárddal, mindenféle vágó- és szúrószerszámmal várták az ellenséget. Remegtek, láttam, hogy remeg a kezük, és nem a csáklyák vagy a szalmahúzók súlyától.” Távolabb a szekérfaltól asszonyok és gyerekek, öregek ültek a szeptemberi meleg földön; otthon lett volna dolguk, a termés magára hagyva, az állatokat magukkal hajtották, legeltek a jószágok, a disznók röfögtek, túrták a földet, de jól megvoltak. Néhány nap, aztán mintha ez a sokaság kívánta volna az ellenséget, megjelentek a török csapatok. A ferences szerzetes lehajtotta a fejét és eltakarta az arcát. Már alig-alig beszélt összefüggően és érthetően, csak néhány szó, dadogás, hebegés — György barát nem szólt, nem kérdezett, hagyta a megrendültségnek a maga ritmusát. A szekérvédelmet néhány óra alatt áttörték. A riadalom általánosságban nem leírható. Mindenkinek külön története van — ha csak az első szúrásig is. A szalmahúzót néhány helyen visszafordí-3 110 K-
