Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
én ebben? Minden egyes váj atban, a tölgyfa finom faragásában? Megannyi imát. Imádkoztak a szerszámok, mert a mesterek imádkoztak a mozdulataikkal. Nem egyszerű szekrény ez, hanem...” A pap és a többi szerzetes erre összehúzta magát. Nem hiába figyelmeztették őket, vigyázzanak az új pegellel, rafinált ember, kiismerhetetlen. Mutatja az ájtatos papot, közben már mindent tud, s így ítéli szenvedésre őket. Micsoda kínzás! György barát semmit nem tudott. A régiek kezét látta, akik nem mérték az időt, csöndesen vésték, formálták az évek óta száradó rönköket és deszkákat, nem volt más tétje a munkájuknak, egyedül Isten: neki szóljon. Lehullhatnak a levelek, majd újra zöldülhetnek, királyok halhatnak meg és újak jöhetnek, elverheti a jég a termést és éhezhetnek, vesztes vagy győztes csaták híre érkezhet, mit sem számít. Hüvelykujjukkal ügyesen kotorták ki a faforgácsot a mélyedésből, és simították végig szál mentén az illatos tölgyet. A perjel föllépett a szekrény előtt a dobogóra, kinyitotta a bal oldali ajtót. „Ez igen!” végigkopogtatta a fát, „micsoda erő, menynyi imádság”, aztán a miseruhák között a szekrény hátsó falát érintve furcsa kongást hallott. A száraz fa hangja egyszerűen elül. Itt meg valamiért visszhangossá vált. „Testvéreim, vegyétek ki a liturgiához használt öltözéket!” A pap beleremegett, de engedelmeskedett. Ügyes asztalosmunkával a szekrény hátoldala újabb ajtót rejtett. Mögötte a falfülkében különféle kincsek voltak fölhalmozva. György barát kivette az egyiket. Jól megnézte, „ez legalább megér...”, aztán sorra vette valamennyi arany- és ezüsttárgyat, némelyiket gyöngyökkel díszítették. „Ki tud róla?” „Csak mi” — és a templom papja mindennel leszámolt. „Térdelj le!” A pap engedelmeskedett. „Ne erre, hanem Isten felé. És ti is, testvérek.” A szerzetesek azt gondolták, utolsó imájuk következik. „Most mondjátok!” „Csak mi tudunk róla.” „Tartsátok meg továbbra is ezt a titkot... Vessetek keresztet!”-a íoo K-
