Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete (Szeged, 1923)

17

— Mi igaz az enemű iratok nézeteiben? Isten elhagyta volna a világot? S többé nem az ő szelleme, bölcsesége, hatalma uralkodik, hanem az ördög űzi gonosz akaratát az emberek közt? Nem lehet az. A tudatlanság, a vakság mindig nagyobb, mint a gonoszság. A rossz szellem mindig Isten ellen küzd, circuit, sicut leo rugiens. De hiszen éppen ez az élet feladata: küzdeni s a szellem uralmát megalapítani a nyers anyag felett. E harc tart a világ végéig. Az arányok növekedhetnek, de a jóban is, nemcsak a rosszban. Az élet mindig félelmes volt; az ma is, de nem jobban, mint máskor. Azért ma sem szabad azokra hallgatni, qui terrent vos, quasi... Nem minden jóslat megvetendő, de nem is mind Isten lelke által sugaltatott Van haladás a rosszban, de van a jóban is, és míg az elsőre figyelmezünk, az utóbbiról se feledkezzünk meg, hogy kétségbe ne ejtessünk. Az mondatott, hogy vigilate, de az nem, hogy desperate . . .*)

*) Az életrajzi adatokat Szinnyei „Magyar írók élete és munkái* c. művéből és Somogyi Károly unokaöccsének, Kelemen István ügyvéd úrnak számomra írt jegyzeteiből vettem, önálló kötetben megjelent munkáinak jegyzékét Szinnyei ezekben adja: 1. A törvények iránti engedelmességről, különös tekintettel korunkra, Buda, 1841. (az Akadémia Horváth-dijáva! jutalmazva). 2. Piros tojások, Schmid Kristóf után, Pest, 1853 (két kiadás). 3. A bölcsészet lényege és feladatáról, Budapest, 1859. (akadémiai székfoglaló). 4. Renan műve s a német Ítészét, Meignan abbétól, Pest, 1864. Szerkesztette a Religio és Nevelés-1 1843—1848., a Kath. Iskolai Lapok-sd 1856—1859., a Családi Lapok-&t 1849. elején és 1856—1859.