Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete (Szeged, 1923)
14 mus feje. Rosszul ismerték Somogyit, akik feltették róla, hogy pártot tudna ütni az ő Krisztusának helytartója ellen. Roma locuta, causa finita, — a harcos letette fegyverét, alázatosan meghajtotta fejét és hódolatát maga vitte el Szent Péter székéhez. A világi hatalommal szemben sokkal makacsabb volt. Soha nem bírták rávenni, hogy valami királyi kegyet kérjen. Kereken megmondta, hogy ne kérjen neki más se kitüntetést, már csak azért se, mert azt meg is kellene köszönni. — Azt pedig én nem teszem, mert ami megvan érdemelve, azért nem jár köszönet, ami pedig érdemetlenul adódik, az rendes embernek nem kell. Az ilyen ember nem e világba való s mentői tovább él, annál jobban elveszíti kapcsolatát az élettel. Olyan, mint a régi magyar házak, amelyeknek befeié volt a frontja, kifelé, az utcának csak puszta, rideg falat mutattak. Somogyi Károlyt öregebb korában még a rokonai is rideg, zárkózott, zsémbes embernek ismerték, akit cs^k a különösségeivel lehetett szeretni (s így szerette két fehér- lelkű nőtestvére, Eleonóra és Karolina, akik haláláig vele éltek és igyekeztek megszépíteni visszavonultsága komor éveit). Kelemen Béla ny. miniszter, aki mint fiatal jogász többször volt hozzá hivatalos, mondott el nekem erről egy nagyon jellemző történetet. Egyszer az öreg urat meglátogatta a bátyja felesége, apró gyerekeivel együtt. Ebéd után szóba került, hogy az anya kiviszi a gyerekeket az állatkertbe, minden vidéki gyerekálmok paradicsomába. — Az állatkertbe ? — dörmögte az öreg úr. — Hát már minek mennétek az állatkertbe? — Hát az állatokat megnézni, Károly bácsi! Tetszik tudni, hogy örül a gyerek az effélének! — Nem mentek az állatkertbe! — vonta össze boszú- san a szemöldökeit az öreg Somogyi. — Mi nézni való van ott? Adok én a gyerekeidnek olyan könyvet, amelyikben ezerszer több állat van, mint abban a híres állatkertben! Azzal előszedte a természethistóriai könyvek közül a kincseket érő 0ncken nagy rézmetszetes atlaszát s az álmaik egéből lezuhant szegény kicsi gyerekeknek be kellett érni
