Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
A kórházi betegellátás mellett egy év után az ideggondozás, idegszakrendelés, epilepszia- és alkoholgondozás, sőt a gyermekideggondozás megszervezésére is sor került. Eleinte mindezt egy személyben a főorvos végezte, majd amikor már a szakorvosjelöltek száma gyarapodott, akkor fokozatosan vették át a munka egy- egy részét. Ugyanígy volt ez a kórházi konzíliumokkal is. A kórházi osztályok ugyanis hamar rádöbbentek arra, hogy szükség van korszerű ideggyógyászatra és pár év után már a túlzott „népszerűség”, azaz a fokozott igénybevétel ellen kellett küzdeni. Szerencsére ekkor a szakorvosok egyes szakterületeket már önállóan elláttak. Miután Esztergomban sikerült kialakítani egy megfelelő szintű kórházi- és járóin betegellátást, segíteni kellett a megyei ideg- és elmegyógyászat megszervezését is. A megyei szakfelügyelői beosztás módot nyújtott arra, hogy altruista módon a tatabányai szakmai érdekekért is harcoljunk. Kemény ellenállásokat kellett leküzdeni ebben a munkában is, pedig a cél az volt, hogy a Megyei Kórházban is legyen korszerű ideg- és elmegyógyászat. Végül — 10 év után, 1978-ban — az is sikerült. A szerencse az volt, hogy voltak olyan egészségügyi vezetők, akik ismerték az elmebetegellátás távlati tervét és részben elfogadták a dr. Orthmayer Alajos elmegyógyász kormánybiztos által pontos epidemiológiai mutatókkal kidolgozott elmegyógyászati ellátásra vonatkozó teendőket, illetve az abban foglaltakat. Megyében, ami szinte „fehér folt”-ja volt az ideg- és elmegyógyászatnak, ez 500 elmegyógyászati ágyat jelentett. Ezt csak részben lehetett teljesíteni, de itt a „részben” is nagyon sokat jelentett. Nemcsak az egészségügyi, hanem a tanácsi, politikai vezetés is egyre megértőbbnek bizonyult, amikor Esztergomban már „megnyertük” a csatát, azaz a betegek kezelésére már alkalmatlanná vált épület miatt elpályázni szándékozó főorvos (Szegedi Ide- és elmeklinika tanszéke, a tatabányai új osztálya, kerepestarcsai Pestmegyei Kórház idegosztálya) célratörő harca eredményes lett: új osztály építése a központban napirendre került. Természetesen a főorvos Esztergomban maradt, bár az új 150 ágyas osztály csak 1985. július. 17-én készült el. Két év után olyan szervezettség volt az esztergomi osztályon, hogy komoly tudományos munkára is lehetett gondolni, ami az első, nehéz időkben nagyon hiányzott. A kandidátusi fokozat, külföldi és hazai kongresszusokon való rendszeres részvétel, a helyi tudományos élet felpezsdítése lassan szintén meghozta gyümölcsét. Osztályunkat nemcsak a barátaink, hanem a semleges vagy — szerencsére elvétve akadó — negatív emocionális töltéssel szemlélő kollégák is „klinikai 8
